Mire jo az valakinek ha a gyereke onbizalmat a minuszba teszi?

Nem, az ilyenek a saját frusztrációikat a gyereken vezetik le, mert az nem tud tenni ellene semmit.

Egyébként nem kell ehhez olyan durva szavakat használni, mint amit példaként írtál és sokszor nem is tudatosul a szülőben, hogy mit csinál a gyerekével. Nekem például a szüleim jó emberek, de visszahúzódók, nem túl életrevalók. Gyerekkoromban, ha volt egy ötletem, sosem támogattak, hanem egyből hozták a példákat, hogy milyen bajom fog származni belőle, miért nem jó az ötlet. Csak féltettek persze, meg ugye magukból indultak ki, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj, de ezzel azt érték el, hogy sokáig nem hittem magamban és tök önbizalom-hiányos voltam. Ehhez hozzájárult az is, hogy ha valamilyen "bajba" keveredtem, akkor ők elsőre mindig azt feltételezték, hogy én voltam a hibás és mindig nekem kellett meggyőznöm őket arról ha ez nem így volt és önhibámon kívül bántottak. Egész gyerekkoromban irigyeltem a többi gyereket akinek az anyja/apja oroszlánként védte a gyerekét, ha valaki bántotta őket:(

Nálunk anyám ilyen, apám teljesen az ellentéte.

Vizsgák előtt jött egy-egy telefon:

Apám: Drukkolok neked, biztos sikerülni fog, megy ez neked! Hívj, ha végeztél!

Anyám: Biztos vagyok benne, hgoy nem tanultál eleget, ki fognak rúgni, tanulj többet! (miközben halványlila gőze nem volt, mennyit tanultam rá)

Anyám pechjére eléggé öntudatos és makacs vagyok, így rendre hatalmas veszekedések vannak, ha találkozunk. Már vagy tíz éve elköltöztem otthonról, de ha 2-3 napot náluk vagyok, biztosan kirobban valami ilyesmi.

Néhány hete voltam náluk, anyám egyszercsak leült mellém és elkezdte sorolni, hogy mi mindent csináltam rosszul az elmúlt tíz évben. Végighallgattam, majd mondtam, hogy nagyszerű, időgép hiányában ezeken már visszamenőleg nem tudok változtatni, de örömmel várok mindenféle JÖVŐRE VONATKOZÓ konstruktív kritikát, javaslatot, ötletet. Néma csend, majd "Csináld jól"

Rendben, és szerinted hogyan kellene jól csinálnom és mit, mert szerintem eddig is jól csináltam mindent. Makogás.

10 perc után már annyira felszívtam magam, hogy én is összeszedtem, ő mit rontott el (vagy mi látszott annak) az elmúlt 30 évben. Magán kívül volt. Mondtam, hogy na látod, mindjárt nem olyan vicces, ha te vagy a péló rosszabbik végén, úgyhogy hagyjuk ezt.

Apám is szokott néha korholni, DE ő rögtön javaslatot is tesz és nem személyeskedő hangnemben mondja a kritikát sem. Így tőle elfogadom, anyámmal meg rendre veszekedésbe torkollik minden ilyen - már kamaszkorom óta. Néha a pityergős magánszámot is beveti. A férjem eleinte bedőlt neki, elkezdte sajnálni. De ez is a játszma része, úgyhogy igyekszem a manipulálás alól kihúzni magam.

De neked is javaslom, hogy kérdezd meg, a jövőre vonatkozóan milyen KONKRÉT javaslataik vannak. Ha nem születik érdemi válasz, akkor a korholás is mondvacsinált csak.