Ti hány gyereket szeretnétek? És hányat tudtok ténylegesen "bevállalni"?

Nekem 3 van,de utólag bele gondolva így elég költséges.De nem bánom ennek ellenére sem.

4, de szerintem kettőnél (vagy háromnál) megállunk. Eddig még csak egy gyerekünk van, és egy vetélésem. :-(

Harom gyermeket szeretnenk, ketto van, anyagilag normalisan allunk. Tervezzuk a harmadikat is, de par evet meg varunk. (Nem az anyagiak miatt.)

Mi az elsőnek mindenképpen szerettünk volna kistestvért. 2 gyerek viszont nagyon nehéz volt anyagilag, ezért gondoltuk, hogy bevállalunk még egyet. Úgyhogy 4 hete nagycsaládosok vagyunk. Majd meglátjuk mennyivel jártunk jobban.

Négyet szeretnénk és egyelőre úgy néz ki hogy be is tudjuk vállalni. Egy baba van eddig és ha minden rendben van akkor egy a pocakban (csak sajnos nagyon beteg lettem a napokban - holnapután megyek dokihoz hogy minden rendben van e a magzattal)

Köszönöm kérdező, 19:32-es remélem minden rendben van a babáddal! Nálunk sem az anyagi az akadály, remélem mindenkinek teljesül a vágya!

Mi 17 évesen, miután összejöttünk a férjemmel megbeszéltük, hogy 3at szeretnénk. Most úgy néz ki a helyzet, hogy van egy 2 éves kislányunk, és útban a kistesó. Most 25 évesek vagyunk, és úgy gondoltuk, hogy ha megszületik a kicsi, utána pihentetjük a baba témát. Majd 30-32 évesen szeretnénk egy harmadikat, ha sikerül :)

Nekem a nagycsalád, 4 gyerek volt az álmom. 20 évesen ismertem meg a férjem, rá négy évre született egy féltestvére apai ágon, nagyon rossz körülmények közé, lemondtak a babáról, mi pedig összeházasodtunk és örökbefogadtuk, bár nekünk sem volt hűű de sok pénzünk. Majd váratlanul terhes lettem, így két év alatt két kis pasi anyukája lettem. Azóta mondhatom hogy jól élünk, megvan mindenünk. Még 1-2 babát nyugodtan bevállalhatnánk és én talán vállalnék is, de megértem a férjem indokait is, hogy miért ne, a már meglévő kettőnek adjunk meg mindent, ami nekünk nem volt (nyaralás, jó cuccok, hobbik finanszírozása) A lényeg, ami miatt leírtam mindezt, hogy a gyerekek száma alapvetően nem pénz kérdés. Vígan vállaltuk annak idején a 2 gyereket, egy percig sem haboztunk azon, hogy nem kellene, mert nehéz lesz megoldani. Sokat dolgoztunk, agyaltunk a másnapon és a hónapvégén. De megérte, és közben boldogok voltunk. Szóval lehet szerény körülmények között is boldog, kiegyensúlyozott gyereket nevelni. Ugyanakkor most örülök, hogy megadhatjuk nekik és magunknak is amit szeretnénk. Eljutottunk arra a szintre, hogy jó egy kicsit önzőnek lenni, kényelmesen élni. Ha egyszerre több az ellenérv, és az anyagiak legyőzik a gyerek iránti vágyat, akkor azt hiszem az a jobb megoldás, ha nem vállal az ember többet. De ez csak az én véleményem. Még változhat újra :)