Mennyire kemény egy 2 éves baba mellé bevállalni másik gyereket?

Anyósom szerint könnyű volt:-) Pont 2 év van férjem és bátyja között. Azt mondta, a nagyobb napirendjébe csak beiktatta a kicsit, kettőt etetett, kettőt fürdetett, kettőt tett le aludni:-)

Én is erre készülök, jó lenne nekem is ennyire könnyű lenne:-)

(bár még csak 4 hós az első lányom:-)

Mi is ezen a felálláson gondolkodunk, igaz, én még az első terhességemnek a végén vagyok, szülés előtt. Még félidős sem voltam, amikor a férjem már rázendített arra, hogy gyorsan megszülünk, babázunk és ráállunk a második babára is, hogy együtt nőjenek fel, mert az úgy sokkal jobb. Egyik pillanatban én is ezen a véleményen vagyok, a másik pillanatban meg kicsit megijedek tőle. Leginkább engem az bizonytalanított el, hogy a terhességem első felében volt egy részleges placentaleválásom, amikor is hetekig kétséges volt, hogy megmarad-e a baba, feküdnöm kellett és folyamatosan azt hallgattam, hogy egy ásványvizes palacktól többet meg ne merjek emelni. Ekkor gondolkodtam el először azon, hogy ne történjen semmi, de ha mégis úgy hozza az élet, hogy a második terhességem sem lesz komplikációmentes, de már ott lesz mellettem akkor egy másfél-két éves baba, akit még ugyanúgy pelusoznom kell, babakocsiztatnom, emelgetnem, akkor elég nehéz helyzetben lennék. (Tudni kell, hogy mi csak ketten vagyunk a férjemmel, a szülőktől több ezer km-re telepedtünk le, tehát segítségem nem lenne sem a babagondozásban, sem a háztartásban.) Most, hogy a terhességem vége felé egyre nyűgösebb vagyok megint úgy érzem, hogy néhány évet szeretnék várni a következő terhességig, nem szeretném ismét ezt az egészet végigcsinálni rövid időn belül.

Ugyanakkor meg tisztában vagyok vele, hogy ha megszületik a babó, ránézünk és nevelgetjük, napról-napra erősebb lesz bennünk az elhatározás, hogy hamar szeretnénk még egy gyereket, különösen ha anyagilag is belefér, illetve a kapcsolatunk is rendben lesz. Még egy érve a férjemnek amellett, hogy 2 éven belül szüljek megint az az, hogy így csak egyszer kell huzamosabb időre kimaradnom a munkából, viszont ha halasztjuk, akkor legalább öt évvel kell, mert ezután a babázás után keresnem kell munkát, dolgozgatok, megszeretem, közben eltelt még egy-két év és mikor már igazán belelendülnék, vagy lényegesebb dolgokat sikerülne elérnem a munkában, akkor kell majd kilépnem ismét, ráadásul addigra már elfelejtem régen a peluscserét és a babaápolást, az első babához vett sok-sok cucc és masina is elöregszik és kezdhetünk mindent a nulláról minden szempontból.

Összességében én azt mondom, neked, hogy ha van, aki kicsit is segítsen neked, anyuka, anyós, vagy akár egy ráérős barátnő azokban a hetekben, amikor te a terhességed, vagy a szülés miatt nem leszel teljesen önálló, akkor tényleg ideális két-három év különbséggel bevállalni a második babát.

Sok sikert!

Hogyan lehet túlélni?

Szerintem nézz meg (ha jön a harmadik mostanra) a Már megint Malcolmot... Abban se rosszabb a helyzet...

Huh, jo regi kerdes. Az utolso elotti valaszolo vagyok.

Hat igen, akkor az elso terhessegem vegen jartam. Most meg mar a masodik gyerek lesz mindjart het honapos...

A kerdes kiiras utan egy honappal megszuletett az elso fiam, majd amikor o 5 honapos volt belevagtunk a tesoprojektbe, ami olyan jol sikerult, hogy azonnal allapotos is lettem.

Igy bo 14 honap lett a sracok kozott.

Kerdezo, nalatok mi tortent?