Szerintetek érdemes így még egy babát vállalni?

Korkülönbség: kinek ez, kinek az vált be. Van akinek jó volt a nagy korkülönbség, az én gyerekeimnél 1,5 év van. Nekem meg ez vált be, igaz az eleje durva volt, de most hogy nagyobbak, sokkal könnyebb programot szervezni, mint pl. egy 2 és egy 8 évesnek. Jól el is játszanak. A munkából is jó, hogy egyszer estem csak ki, ha a második nem jött volna gyorsan, lehet, hogy nem is lett volna még egy gyerekem.

A szeretet meg majd megjön magától, lehet két és több gyereket is szeretni, ha ott lesz a másik, meglátod.

Az idő: Ahogy nőnek, egyre kevesebb időt igényelnek, hogy veled töltsenek. Már ovi után is nem mindig veled akarja tologatni a dömpert, hanem Pistikével. Mi sokat társasozunk, de a gyerekek gyakran nem a szülőket, hanem a társaikat igénylik. Velem jó kártyázni, de pl. plüssözni meg szerepjátékozni nem is hív már a nagyobb, mert béna vagyok. Most is ketten sutyorognak a szobájukban meg a kis csetreszeiket pakolják, békén is hagyom őket, mert jól elvannak.

Bűntudatod ne legyen, mert egy testvér is sokat adhat, sokkal többet, mint amennyit elvesz. Azért arra is gondolj, hogy egyszer nem leszel... a testvéri kapcsolat meg mindig több, mint az unokatestvéri vagy más rokon.

Vállalnák.

Amikor a lányom született 3,5 éve,ő volt a mindenem,a család mindene,el se tudtam képzelni,hogy egy másik gyereket,hogy tudnék úgy szeretni,mint a lányomat.Aztán "becsúszott" a tesó.Eleinte berezeltem,féltem,mi van,ha én csak a lányomat tudom szeretni stb. Totál defektesnek éreztem magam.És ez volt a 16.hétig/abortusz fel sem merült.Amikor a 16.héten rúgott egyet,és megmutatta,hogy ő is kislány,minden megváltozott.Tudtam,hogy ő az enyém/miénk,ezerrel vásároltam neki,imádtam a nagyobb lányomnak beszélni arról,hogy kistesó érkezik,mindig mutattam neki,hogy mekkora a pocakomban,izgatottan vártam a szülést,a nagytesóval választottunk neki nevet.De,sajnos az a félsz,hogy mi van,ha nem tudom szeretni egész terhességem alatt ott volt.Aztán 4 hete megszületett.Imádom a kisebbet is,mindent megtennék érte,jó nézni,ahogy a nővérkéje magyaráz neki,játszik vele.

Úgy gondolom,hogy ez az érzés,ami benned van,mindenkiben megvan egy bizonyos mértékig,kinek jobban,kinek kevésbé,ki titkolja,ki nem,de valamelyest ott van.De az első uh-on,amikor meglátja az ember,tök más lesz minden.Mindegy,hogy fiú vagy lány,hidd el ezt is,azt is ugyanúgy fogod szeretni.És egy tesó csuda-csuda jó dolog,játszanak egymással,amikor nagyobbak lesznek,jókat beszélgetnek,és biztos vagyok benne,hogy őt is ugyanúgy szereted majd,mint a fiad.

:-)

Vállalnék.

Vállaltam is. 1 éves volt a lányom, mikor első próbálkozásra terhes lettem. Fura volt, és én is berezeltem, pedig terveztük. Aztán nagyon örültem, amíg 8 hetesen kiderült hogy ketten vannak. Na, onnan meg maradat lehetett velem fogatni. Nem mutatták meg magukat sokáig, de nem tudtam elképzelni hogy fiam legyen, olyan lányos anyukának éreztem magam, pedig én magam nem vagyok nagyon lányos beállítottságú, mindig inkább a fiúkkal jöttem ki. Aztán kidrült hogy fiúk (egypetéjűek). ELőször nagyon furcsa volt, hogy bennem...??fiúk....??Örültem, csak furcsa volt a gondolat.Aztán pár nap alatt már nem volt az, most meg már....

Holnap lesznek 2 évesek a fiúk, imádnivaló két kis krapek!! A világ leghízelgőbb, legbújósabb, legpuszilgatósabb, legrafináltabb és legszebb pasijai! A nővérüket nagyon szeretik , ő is nagyon szereti az öcsiket.

Nekem az a furcsa, hogy összesen 1 gyereked van, és ilyeneken gondolkodsz.

Amúgy 2 gyerek a legrosszabb választás, mind érzelmileg, mind anyagilag.