Csak én vagyok ilyen "elfuserált" vagy más kisgyerekes anyuka is fél újra babázni?

Szerintem teljesen normális, amit érzel! És szerintem majd akkor vállald a következőt, ha már hiányzik megint, hogy kicsi puha, törékeny, megint vigyázni és gondoskodni kell róla, éjjel-nappal. Szerintem eljön ez az idő :)

Én is ezt érzem. Csak annyi a különbség, hogy nekünk még amúgy is várni kell a kistesóval. Kb. 4 éves lesz a fiam, mire kistesója születhet, persze ha összejön. De még így is tartok tőle, hogy mi lesz majd két gyerekkel. Főleg, ha visszagondolok az elejére a babázásnak. Jól emlékszem még, hogy milyen fáradt voltam. És ha ketten lesznek, akkor hiába éjszakázok a picivel hetekig, a nagynak főzni kell, játszani vele míg a kicsi alszik, mosni, takarítani, stb. Én sem érzek még erőt magamban arra, hogy újra végigcsináljam. Még egyelőre szeretném utolérni magam. Aztán ha majd eljutok oda (ami egyelőre csak egy álom), hogy minden ruha ki lesz vasalva, naprakész leszek a takarítással, stb.-vel és még marad időm másra is, na akkor állok készen az újabb babára. Mert jelenleg úgy érzem, hogy csak a kisfiammal töltött idő rovására menne az újabb bébi és nem tudnék maximálisan foglalkozni mindkettővel, pedig megérdemlik.

Én is ugyanígy éreztem, mint te.A nagyfiam már majdnem két éves volt, amikor már úgy éreztem, hogy most aztán már tényleg kell a tesó, szeretnék babázni. Most a kisebbik gyerkőc 4.5 éves, most megint vágyom egy babára, október végére várjuk, de eddig, illetve 1 évvel ezelőtt is még kirázott a hideg, ha csecsemőre gondoltam.Remélem érthetően fogalmaztam...:) Lehet, hogy nálad is eltelik 1-2 hónap, és megőrülsz egy bébiért. Szerintem adj még egy kis időt magadnak, nem? Nem biztos, hogy olyan sokat kell várnod:)

ugyanezt érzem én is. dettó.