Mennyiben más az anya-gyerek kapcsolat a sima szülés, és a császár után? Több helyen olvastam anno hogy a sima szülésnél bensőségesebb lett később is a viszony. Szerintetek ez hogy van?

Első, tényleg nem vitatkozni akarok, csak eloszlatni a tévhitet, miszerint egy császáros nem "szenved meg" a babájáért.

Nekem programozott császárom volt, mégsem mondanám, hogy nem szenvedtem meg érte. Oxitocinnal beindították a vajúdást, mert így jobb a babának, hogy kicsit "stresszelik", nem csak úgy kikapják, miközben mondjuk szunyókál békésen. Szóval én is ugyanúgy órákig vajúdtam, mint pl te vagy bárki aki rendesen szült. Csak a legvége, a kitolás maradt ki. Arról meg nem is beszélnék, hogy a műtét után mennyivel nehézkesebb minden, mintha simán szülnél, mert szerintem egyértelmű.

Úgyhogy ha már a "szenvedés" a téma, akkor szerintem a császárosok többet szenvednek a babájukért.

De szerintem ezen egyáltalán nem múlik semmi.

Nekem a lanyom surgossegi csaszarral a fiam pedig spontan szuletett. Utobbi a kisebbik.

A lanyomat is lattam miutan felkeltettek az altatasbol ,igaz csak valami rozsaszin foltot eloszor:)

De valahogy mas,ne ertsetek felre mindkettot imadom de a kicsi valahogy (ha szabad ilyet irjak) kozelebb all a szivemhez. Hogy a szuletes modja miatt vagy azert mert csak a fiam ,nem tudom.