Mennyiben más az anya-gyerek kapcsolat a sima szülés, és a császár után? Több helyen olvastam anno hogy a sima szülésnél bensőségesebb lett később is a viszony. Szerintetek ez hogy van?

Az első szülésem sima szülés volt, a második sürgősségi császár (belekeveredett teljesen a baba a köldökzsinórba).

A kapcsolatom mindkettőjükkel nagyon jó, pedig eltérő neműek, más temperamentumúak, más volt velük a várandósság és még máshogy is szültem meg őket :).

De hiányzik valami a kisebbik és köztem, talán az az első pillantás, vagy nem is tudom megfogalmazni. Odahozták a fejemhez, de mivel sürgősségi császárom volt, így minden olyan gyorsan történt, egyfajta sokk-ként ért.

Ami viszont nekem rossz, hogy míg a naggyal néha beszélgetek, és a pocakomra fekszik, akkor emlékszem a szülőszobai összes emlékre, az illatára, mindenre. A kicsire csak annyira, hogy miután megszületett, rögtön éhes volt, nagyon panaszosan sírt :). De nem láttam, nem kakilt le, mint a nagy, nem éreztem a súlyát a pocakomon, és mivel este műtöttek, reggel láthattam csak. Azt sem tudtam, hogy néz ki :(. A picit nem nagyon viselte meg, nagyon erős, egészséges, akaratos kisgyerek, de a bensőséges viszonyunkban szerintem én nem tudtam annyira ott lenni az első néhány napban. (Nem a császár miatt, hanem, hogy minden olyan gyors volt, félelem, hogy túléli-e, stb.)