Császáros anyukák, hogy tudtátok ellátni a babátokat?

jah és clexan....

6 hétig szúrtam magam a műtét után

Nálam 18:40-kor vették ki a babát, altatásos császár után.

Hajnali négy körül kellett felállnom, hogy akkor most zuhany. De addig sem lehetett békésen alukálni, homokzsák a pocakon, a nővérke jött és nézte a vérzés mennyiségét, a méh állapotát, adott inni, enni. A szomszéd ágyon lévő csaj azt mondta, hogy szédül, őt újra lefektették az őrzőben. Akkor átkísért a szobámba, a cuccomat a nővérke hozta utánam, hogy nehogy cipekedjek. Akkor kaptam meg a kisfiamat is.

Én igyekeztem minél többet mozogni, mert ha leültem, lefeküdtem, iszonyú volt felkelni. Ráadásul úgy bevizesedtem, hogy nem jött fel a lábamra a papucs se. Katéter, kanül, branül benn, szar volt a járulékos költségekkel mozogni. Egyik nap ezt szedték ki, másik nap azt... 4. nap, csütörtökön mehettünk haza, igazából addigra már egész "rutinos" lettem.

Itthon anyósom segített 5 napig ellátni a háztartást, de csak azt, a babagondozást nem engedtem ki a kezemből, pedig akarta. :)

A gyógyulás viszonylag gyors volt, de azért én sokszor óvatoskodtam, inkább két adagban vittem ki teregetni a vizes ruhát, nem emeltem túl nehezet.

A negyven kilós babakocsi emelését még 3 hónap után is megéreztem. Nem sokáig véreztem, a mensim gyorsan megjött. Azóta minden ciklusban az elején érzem a sebet a méhemen, pedig a szülés óta nem fájdalmas a menzeszem. (Egy-egy jobb együttlét után is érzem, hogy ott a seb.)

A babát gond nélkül el fogod látni, ha pedig panaszod van, a sarkadra kell állni és szólni a nővéreknek, azért vannak ott, hogy segítsenek.

Tejem az kevés volt, de nálam pcos, hormonzavar, cukorbetegség miatti diéta is rontotta a dolgot. Itthon picit több lett, de a 8. héttől teljesen tápszeres lett a kicsi.

Otthon már minden sokkal jobban fog menni, a környezet nagy önbizalmat ad. :)

Nem is rád értettem a nyafogást!!!!!Jajjjj bocsánat ha félreérthető voltam!!!!

Voltak ott anyukák,akik csak nyavalyogtak ,nem akartak felkelni,mert így fáj,meg úgy fáj...hát nekem is fájt DE ott volt a gyerek,és kellett látni,Ők meg várták,hogy a csecsemősök majd elintézik,hát nem tették....

Ja, azért ez a felállásos dolog nem úgy ment, hogy "na, akkor anyuka, hopp!", hanem a nővérke segített, hogyan forduljak először oldalra, feltámaszkodni stb., végig mondta, hogy most hová helyezzem a testsúlyomat, segített. Zuhanyozásnál is segített lemosdatni, utána cserélte a kötést. Ő adta rám a bugyit, tette be a betétet. Egyedül felállni nem engednek!:)

Ha megfogadsz egy jó tanácsot, egy zacsiba tedd a bugyódat és a betéted, a friss hálóinget (vagy amit engednek), hogy a nővérnek ne kelljen feltúrni ezekért a motyódat, egy helyen megtalálja. Én altatás után olyan kába és dilis voltam, hogy a szemüvegemet is elhagytam. A nővérke aranyos volt, ő kereste nekem. Úgyhogy a kisfiamról az első látvány egy nagy maszat. :)

A szívószál is nagyon hasznos lehet, mert ha még nem állhatsz fel, de már ihatsz, csak ezzel fog menni. Vagy sportkupakos ásványvíz.

Ez nem nyafogás, teljesen megértelek, nekem is progis császárom volt és bizony rendesen be voltam tojva előtte. Utólag azt mondom, felesleges volt ennyire parázni. Tényleg nagyon gyorsan helyrejön utána az ember. Nekem volt már több műtétem, ezek közül a császár volt a legkönnyebb. Nekem csak másnap reggel kellett felkelnem, és nem volt olyan borzalmas a felkelés, mint gondoltam. Ok fájt, de abszolút nem az az elviselhetetlen fájdalom. Pár napig nem fogsz túl gyorsan pattogni, ez tény, de ha szépen megfontoltan mozogsz, nem fog olyan nagyon fájni.

Én megkaptam a babát onnantól kezdve, hogy sikerült felkelni, és teljesen jól el tudtam látni. Betettem magam mellé az ágyba, hogy ne kelljen mindig felugrani, ha sír, és így nagyon jól elvoltunk. Itthon meg már semmi bajom nem volt, minden úgy ment, mintha az a heg ott se lenne a hasamon.

A tejem nekem nem nagyon indult be, csak pár csepp volt. De nem hiszem, hogy ez a császár miatt alakult így, a babám nem is volt hajlandó rendesen szopizni, mert megetették tápszerrel.

Nyugi :)