Császáros anyukák, hogy tudtátok ellátni a babátokat?

Császár után fél nappal, már fel kell állni, és ellátni a babát a kórházban!

Szoptatni, pelenkázni.

4 nap után mikor haza engednek már egész jól van az ember, de akkor is eszootatásból, pelenkázásból áll a nap.

Mikor aludt a baba, valami gyors kaját odaraktam.

Burgonyát paprika paradicsom hagyma Tepsibe leszeltem, rá befüszerezett csirkecomb, 1,5 óra alatt sütőben késztesült, este apa fogta fürdetésnél, én mosdattam.

Éjjel ha felkelt apa behozta, meg szoptattam, ő kivitte berakta a kiságyba.

Az első hét amikor nehéz felállni, leülni, utànna már semmi gondd.

Jó ha az első hèten a párod otthon van, ha segít, ha nem, akkor kérd meg anyukád, segítsen, jöjjön át mosni vasalni főzni.

Császár után már aznap vagy legkésöbb másnap felkeltenek, és muszáj járkálnod.

Nekem ikreim lettek császárral, és már a kórházban én pelenkáztam öket a 3. naptól kezdve, szoptattam mindkettöt.

Minket 10 napra engedtek haza, attól kezdve nekem kellett teljesen ellátni a babákat meg még a nagyobb gyereket is, mert a férjem csak késö este jött haza a munkából, más meg nem lett volna, aki segitsen. Szóval nem annyira vészes, az elsö hét a kórházban volt rosszabb. Viszont amennyit csak tudsz, mozogj, mert annál könnyebb lesz ottthon.

Nekem az volt a legrosszabb pont, mikor pár órával a műtét után fel kellett kelnem zuhanyozni. Nos, olyan fájdalmat még nem éreztem. A nővérnek kellett megmosnia a lábamat, mert nem bírtam lehajolni. Viszont később a lány, akivel egy szobába kerültünk (mert ő is császáros volt), azt mondta, valójában neki úgy tűnt, mintha felpattantam volna az ágyról, mikor neki kellett, nem is értette, hogyan csináltam, ő csak segítséggel bírt.

Node nekem ennyi volt a rémes, másnap már simán mentem zuhanyozni, bár persze eltartott egy darabig, míg le tudtam hajolni az elejtett szappanért. :)

Szóval az tény, hogy ez egy nagy hasi seb, ami baromira fáj, de engem nem gátolt semmiben igazából.

Mikor a császár után odahozták a gyerkőcöt, ő rögtön rácuppant a mellemre, és onnan kezdve volt tejem is, fejtem is már a kórházban. Pedig ha valaki, akkor én nem voltam egy „átszellemült” anya, aki már várta, hogy csecsére rakhassa gyermekét… gondoltam, lesz, ahogy lesz, és simán ment minden.

(A 8. vagyok újra)

Azt nem értem, rajtam kívül senkinek nem kellett felállnia a műtét után pár órával, hogy lezuhanyozzon? Abban a kórházban, ahol én voltam, ez mindenkinek kötelező volt, bár utána az ágyon fekve toltak át a szobába…