Aki fiatalon úgy dönt, hogy nem vállal gyereket, az később (mikor már kora miatt nem lehet) megbánja?

Én egy ismerősöm példáját tudom elmondani, szerintem nagyon tipikus az esete.

35 éves koráig az volt a jelszava, hogy csak az szül, aki másra nem jó. A szakmájában szépen haladt előre, néha volt is valakije, de senkivel nem jutott el odáig, hogy családalapításról beszéljenek. Aztán olyan 35 éves korában hirtelen fordult egyet az agya, és rájött, hogy neki mindenképp gyerek kell. Ezt közölte az éppen aktuális barátjával is, akinek nem volt ellenvetése, de kiderült, hogy kettejüknek természetes úton nem lehet gyerekük. Így jött a lombikozás, a hatodik járt eredménnyel. Elmesélte, mivel jár ez a lombik, hát valami borzalom. Őszre várja a babát, addigra már 40 éves lesz, a terhessége sem komplikációmentes, de neki mindegy, ő kibír mindent, mert már úgy érzi, nincs értelme az életének gyerek nélkül.

Biztos van olyan is, aki 40-50 évesen sem vágyik babára, de szerintem a nagy többségnek a harmincas évei közepén elkezd jelezni a biológiai órája.