Családtag halála terhesen? Hogyan lehet feldolgozni, úgy megélni h a lehető legkevesbb stresszel járjon? Babának árthat? Szülést beindíthatja?

A stresszt, a bánatot nem fogod tudni "kivédeni", mert az sajnos csak úgy jön magától. Szerintem annyit tehetsz, hogy próbálsz majd minél többször kikapcsolni (jóga, zene, kismamatorna), vagy bármi olyat csinálni, ami eltereli, leköti a figyelmedet (nálam az olvasás jön be). A baba biztosan érzi majd, hogy szomorú vagy, esetleg kevesebbet mozog majd, vagy pont nyugtalanabbá válik, de biztosan tud vigyázni magára odabent.

Azzal, hogy a kórházba bemégy hozzá, ha egyébként nem nagyon szörnyű "látvány" szegény, szerintem inkább magadat segíted azzal, hogy szépen lassan elbúcsúzol tőle.

A szülést szerintem sokkal korábban nem nagyon indítja be az ilyesmi. Gondolj arra, hogy háborúk idején is időre születtek egészséges kisbabák, pedig akkor állandó félelemben éltek a kismamák. A temetésre viszont, ha nem nagyon muszáj, szerintem ne menj. Ott tényleg könnyen rosszul lehet az ember, mert a többiek gyásza is megérint, és te is érzed, hogy ez az utolsó találkozás. Ráadásul meleg is lehet nagyon, ami szintén biztos nem tesz jót. Senki nem mondhat semmit, ha kismama ilyen idős terhességgel nem megy el a nagymamája temetésére.

Kívánom, hogy minél könnyebben átvészeld ezt az időszakot!

Nagyon nehezen lehet ilyen helyzetben tanácsot adni.

Csak a saját "példámat" tudom elmesélni neked. Nagymamám - szintén 86 éves volt - tavaly halt meg. Ő is kórházba került és nála is az volt, hogy sokszor, ha bementünk hozzá, nem ismert meg, másnap meg már jól volt. Mi már sajnos nem tudtunk elgondolkodni azon, hogy hazahozzuk-e, mert a műtét után pár nappal meghalt. Akkor 15 hetes terhes voltam, a temetésén 16.-ot töltöttem be. A temetőben rosszul lettem, de szerencsére nem kellett orvost hívni.

Az ilyen helyzeteket szerintem egy nem "más állapotban" lévő ember is nagyon nehezen dolgozza fel, hát még egy kismama, aki ráadásul sokkal érzékenyebben reagálhat dolgokra.

Semmi mást nem tudok kívánni, mint kitartást. Tudom, hogy nincs jó tanács, mert ha nem mész el hozzá, akkor lehet, hogy lelkileg most talán jobb lesz, de valószínűleg életed végéig bánnád. Én még utoljára meglátogattam és ha a mai napig elmegyünk hozzá a sírhoz nyugodtabb vagyok, hogy még utoljára láttam és láthatta a pocakomat - bár sajnos a dédunokáját soha nem ismerte meg.

A döntés a tiéd, de úgy dönts, hogy később ne bánd meg!

Minden jót nektek!

nálam kicsit más volt a helyzet.

én 5hetes terhes lehettem(mert akkor csak sejtettem)mikor a nagymamám kómába került.Meglátogattam még utoljára "életben" a kórházban,majd egy hét múlva meghalt.Akkor már biztos volt a terhességem.Így a hír magában nem is is viselt meg,de a temetés nagyon szörnyű volt.Ahogy búcsúztatták aranyom...és láttam szenvedni az anyukám!Nagyon megviselt sírni látnom őt!

Emiatt szerintem se menj el a temetésre,mert lehet hogy akkora érzelmet vált ki belőled..bármi megeshet.De ha ismered magad,és tudod kontrollálni az érzéseid,akkor menj,és vegyél tőle méltó búcsú.

Sok erőt,és kitartást!

szerintem nemszép dolog nem elmenni a temetésre, főleg hogyha fontos volt neked. nemszabadna összehasonlítani 2 embert.

amúgyis ilyen nincsen, h ezmiatt a babád betegen fog megszületni, mert te elmentél egy temetésre, ahol szomorú voltál. és a szülésed sem fog beindulni a gyászmenet alatt.

ez butaság.

Sajnos az az élet rendje, hogy aki megszületett az meg is hal egyszer. A nagypapád szép magas életkort élt meg, ennek örülni kell. A temetés egy olyan szertartás ahol az emberek elbucsúznak a szerettüktől. Ha te ezt másképp is megtudod tenni, nem kötelező elmenni. Szerintem a babának nem ártasz, ha elmész ha nem. Ő csak anyit érez, hogy szomorú vagy.

Az én apám akkor halt meg amikor 16 hetes terhes voltam.

én vagyok az utolsó előtti.

én csak annyit éreztem a temetés alatt, hogy nagyon mocorgott a baba a hasamban. érezte, hogy szomorú vagyok (nagyon sírtam).

én ezt úgy értelmeztem, hogy ő így vesz búcsút a dédipapájától, aki sajnos nem érhette meg a dédunoka születését.