Depressziós anyukák! Hogyan "vettétek rá" magatokat, hogy elmenjetek orvoshoz? Használ-e a therápia, jól vagytok?

Akkor szántam magam rá, mikor fizikai tüneteim lettek. Először csak úntam magam itthon a gyerekkel, hogy mindig ugyan az volt a program, reggel keltünk, megfőztem, séta,, bolt, délben alvás, majd délután megint séta, nem volt barátnő, kihez szólni, férjem 5-kor ment, 8- kor jött, hétvégén is dolgozott.

Elkezdtem szédülni, majd felment a pulzusom, pánik félelmem lett, azt hittem meghalok!

Elmentem a háziorvoshoz, írt beutalót a kardiológiára, ott megvizsgált az orvos, azt mondta Makk egészséges vagyok, kikérdezett hogy telnek a napjaim, ő mondta ez depresszió, annak ellenére hogy 1 éves a gyerek.

Azt tanácsolta menjek el heti 3x mondj terembe, barátkozzak, mozduljak ki!

Na megoldottuk a férjemmel, mikor haza ért, elmentem este konditerembe, játszótéren egy szimpatikus anyukával elkezdtem beszélgetni, egy idősek voltak a gyerekek, másnap is találkoztunk, majd áthívtam ők, ők vissza hívtak, össze barátkoztunk, azóta együtt járunk erre arra.

Nekem ez segített, kilendített a hètköznapokból, nem volt időm azon agyalni hogy beteg vagyok, meghalok, és akkor mi lesz a gyerekkel míg haza nem ér a férjem. Annyira magam alatt voltam, mindig tettem ki neki egy üdítőt, kekszet, ha meghalnék legyen mit ennie , míg haza nem érna férjem!

Nagyon rossz volt, mikor be dobogott a szívem, 120 volt a pulzusom, azt hittem meghalok, fulladtam...

Szerencsére ez a kimozdulás segített, nem kellettek gyógyszerek, csak változás, barát...