Van köztetek olyan, aki nem tudott kitakarítani alaposan a baba megszületése előtt?

A szoba, ágy, ruhák, ilyesmik rendben voltak. Igyekeztem ezeket mielőbb megcsinálni.

A lakás többi része nálunk is romokban hevert. Vizsgálatra mentünk, gondoltam utána megcsinálom - de már nem engedtek haza. :)

10napot voltunk kórházban, mire hazajöttünk minden ragyogott. :) A párom kitett magáért. :)))

Nagy takarítást nem csináltam. A tisztaság nálunk úgy néz ki,hogy el van mosogatva,fel van porszívózva,a konyha feltörülve-persze az más kérdés,hogy már cserélni kellene a linóleumot és meg sem látszik rajta,ha feltörlöm-,valamit amire rá voltam kattanva,az az,hogy mostam az utcsó időkben ész nélkül,volt,hogy naponta kimostam (kézzel) a ruhákat,hogy mire bemegyek,ne legyen szennyes,hogy ne a gyerekekre vigyázó személynek kelljen kimosni a mi szennyesünket. Ezen felül a 36. hét után valamikor "átnyaltam" fertőtlenítős vízzel a kiságyat,át volt ekkor már mosva az összes babaruha is. Ennyi volt a takarítás. A port meg ott ette meg a fene! (nagyon ritka,ha neki esek-kb fél évente) A kádat én már amúgy sem tudtam kitakarítani pocakosan,a Párom meg nem csinálta meg,mert nem ért rá. Az én alaptisztaságom megvolt. Mindegy,hogy szülés előtt,után,vagy már 1 éves a kicsi,nálam mindig ugyan olyan tisztaság,és por van :-) Jó,mondjuk nekem egyéb (kertes ház,kacsák stb.) feladataim is vannak nap-mint nap,nem csak a benti munkák,szóval ezért sem szólt meg senki,és engem ezért sem zavart,hogy pl nincs a por letörölve,bár elég sok törölni való van...

Szerintem a terhesség vége nem arról kell hogy szóljon,hogy minden csillogjon villogjon,ha babalátogatóba mennek is,nem azt fogják nézni,hogy jaj,a baba lebukott ruháját valamiért a szobában felejtetted...

Én úgy vagyok ezzel,hogy akinek nem tetszik,csinálja meg maga! :-)

Boldog babavárást,könnyű szülést,egészséges kisbabát és jó babázást!! :-)

Üdv: 3 lányos,9hkm

mindkétszer úgy szültem császárral, hogy lakást takarítottam a hazajövetel után. Mindkétszer lakástújítottunk. Először falat törtünk, csempéztünk, ajtót cseréltünk, új kályhát rakattunk, mire hazajöttem (1 hét kórház+1 hét anyámnál), anyósom meg a párom kitakarított, de annyira felbolygatták a lakást, hogy még hetekkel később is szállt a por, szóval min. 1X mindent újra kellett takarítani. Másodjára átrendezték a szobát, bútorokat pakoltak ki, mögötte lesúrolták a falat, újrafalaztak pár helyen, újracsinálták a villanyvezetéket, ami szintén falbontással járt, ráadásul úgy jöttem haza, hogy amit kipakoltak a kihordott bútorokból, nem tudták, hova tegyék, ezért a lakás közepén állt egy nagy hegy a nem-tudom-hova-tenni lomokból.

Hogy mennyire zavart? Nagyon. De örültem, hogy csinálják. A férjem sajnos a sponteneitás embere, akkor csinál meg valamit, amikor már muszáj, mert ez amolyan huszadrendű dolog a saját vállalkozás mellett. Mit ne mondjak, a babaágyak árát még 55X átforgatta a cégben, mielőtt magát az ágyat megvette, pedig megvolt már hónapokkal hamarabb a pénz. De azt mondta, hogy az árából inkább még árút forgat, úgysem használom szülés előtt. Úgy képzeld el, hogy a 2. babánál hétfő délben engedtek minket haza, ő hétfő reggel vette meg az ágyat, amit már hónapokkal ezelőtt kinéztünk, és az alkalmazottai rakták össze, míg ő utánunk jött a kórházba. No comment. Ez is egy életvitel, amit baromi nehéz megszokjak, mert én amolyan tervezgetős vagyok, de ő hozza a sok pénzt, a döntés az ő kezében van, ezt kénytelen vagyok belátni.

Amit mindenképpen megcsináltam, az a ruhamosás-vasalás volt. Semmi más.