Nem féltek/féltetek attól hogy a baba megszületése után már nem úgy fogtok kinézni és hogy teljesen megváltozik az életetek?

Szülés után sajnos meg maradtak a felesleges kilók.Most még nem is érdekel,mert a babám fontosabb.

A páromat egy cseppet sem érdeklik a felesleges kilóim,sőt még a a bőröm is megnyúlt és csíkos lett!

Ne izgulj,ha igazán szeret a párod,nem fogja zavarni őt sem!

Legfeljebb,ha te is így járnál,még a baba alszik tornázol egy kicsit,hogy minél hamarabb vissza menjen.Én ezt csinálom!

Én abszolút nem aggódtam. Tudtam a terhesség előtt is, hogy a szépség mulandó és ezt el is fogadtam. Ha nem szülök gyereket egy idő után akkor is ugyan úgy megcsúnyulok. Tudtam, hogy lógni fog a mellem mert rengeteget híztam, de igazából nem érdekel. Nekem ennyit megért. Kötény hasam is van, majd ha nyerek a lottón megműttetem, addig meg nem nézegetem sűrűn :D Így fogom fel. 35 kg-t fogytam, jelenleg kevesebb vagyok mint a terhesség előtt, de másabb a formán. A páromnak így is tetszek meg 100 kg felett is tetszettem. :)

Azt hogy megváltozott az életem egyáltalán nem sajnálom, sőt épp tegnap este beszéltük a párommal, hogy olyan jó arra a bizonyos érzésre visszagondolni amit akkor éreztünk mikor hazahoztuk a csöppségünket a kórházból és megkezdődött az új életünk hármasban :) Ha erre gondolok rögtön könny szökik a szemembe. Ezt az érzést senkinek nem szabadba kihagyni az életéből, ez a legszebb ami egy nővel történhet. Néha arra gondolok, hogy szeretném még egyszer átélni ugyan ezt :)

Nem mindenki egyforma, férfiak és nők is másként reagálnak erre. Ha megengeded, leírom a történetemet, szerintem lehet belőle 1-2 dolgot levonni tanulságként, és remélem segítségedre lesz a későbbiekben (ne kelljen, nem azért).

Amíg várandós voltam, nem féltem ettől. Előtte sem.

Huszonéves koromban 48-49 kg voltam, nagyon aktívan sportoltam. Amikor elhagytam a sportot, mert a munka+egyetem mellé nem fért be, az évek során 58 kg lettem. Ahány év, annyi kg plussz :-(

Ennyivel is lettem terhes, +15 kg-val szültem és 3 kg maradt rajtam. Ez úgy a lányom egy éves koráig nem is zavart, de...

Amikor elhagytam a szoptatást, elkezdtem hízni. Még +3 kg-t sikerült felszednem, ezzel az önértékelésem a béka feneke alá zuhant.

Anyagilag nem fért eddig bele, hogy eljárjak tornázni, otthon meg mindig van helyette valami fontosabb, ami felülírja a tornámat, gyerek, főzés, házimunka, stb.

A házaséletünk is jelentősen megritkult, mert szó szerint undorodok tükörbe nézni. És nem is akarom, hogy a párom így lásson, bár ő nem így lát engem, nem is értem. Szerintem még mindig rajta van a szerelem rózsaszín szemüvege. Szerencsére... Imádom is érte.

Rájöttem viszont valamire.

Amikor tükörbe nézek, a 48 kilós képet várom, de egy 65 kilós csaj bámul rám vissza hurkásan, dühösen magára.

Úgyhogy anyagiak rendezve, februártól megyek vissza edzeni, dolgozni, muszáj mást is csinálnom, mert az itthonlét nem elégít ki, pedig imádom a lányom. De az otthonülés nekem gáz, mivel az agyam és lendületem is leül, gyerek bölcsibe, így működni fog a dolog.

És nyárra legalább 6 kilóval könnyebb leszek és őszre jöhetnek a 38as rucik!!! Azért is megcsinálom!

Azt gondolom, nem kell félni, de nagyon-nagyon oda kell figyelni pár dologra:

- Rendes, mértéktartó táplálkozás (itt nekem gubancok voltak, mert ettem együtt a gyerekkel bőséggel mind az öt étkezés alkalmával. Csak csipegettem, de az elég is volt a bajhoz.

- Mozogni, mozogni, mozogni, a minimum napi 20-30 perc séta, gyaloglás. Még jobb az aktív sport.

- Nagyon szigorúan kell venni 1-2-3 kg többletet, mert olyankor - mint én is - mindenki hajlamos azt hinni, hogy lemegy az könnyen. Aztán azon kapod magad, hogy a 36/38-as méret helyett a 42-est nézed magadra, hogy olyan lettél, mint a saját anyukád (bocsi ez most én vagyok, nem más), amilyen sosem akartál lenni.

Hát ez az én sztorim, fél év múlva meglátjuk az eredményeket.

Minden jót kívánok Neked!