A mai világban már tényleg "szégyen" ha az ember nem kér segítséget a mamáktól, hanem rájuk csak a felhőtlen unokázást hagyja?

Az a helyzet, hogy nem egymás nyakán élünk, szerintem ezzel sokan vagyunk így. Akkor ne terheljem már anyumat azzal, hogy ezt+azt nem tudom megoldani. Megvan az ő kis életük, kertészkednek, nyaralgatnak hétvégente, végre társaságba járnak. Én nem akartam sose zaklatni mindenféle aprósággal, bár eleve nem itt laknak.

Egyértelmű az olyan eset megint más, mint az egyik válaszoló írt, hogy 5 emelet van köztük. Ez azért komoly.

Igazából nekem az verte ki a biztosítékot, amikor az egyik válaszolót lepontozták, ő visszakérdezett és a valászban gúnyosan írták, hogy valószínű azért pontozták le, mert ő "hú de f@sza". Nálam ez tett be. Hogy hogyan lehet ilyet gondolni arról, aki tényleg megtudja segítség nélkül oldani.

És itt nem arról van szó, hogy egy ebédet, egy pelenkázást, egy kis gyerekfelügyeletet nem fogad el, hanem egyszerűen ezt nem kér, hisz megoldja az ember,de ha felajánlják, vagy csak jönnek nem utasítja el.

Oda-vissza dolog megint más.

Nálunk a távolság miatt egyértelmű, hogy nincsenek elvárásaim, nincsenek kéréseim. Épp a minap panaszolt egy barátnőm, hogy milyen szemetek a szülei, nem főznek meg rá, csak heti 3-szor. Másik ismerősöm a pénz miatt szidta a szüleit. Sajnos én előttem ilyen példák vannak.

Nyilván ha itt laknának, akkor elfogadnám ha pl. jönne ablakot pucolni és visszasegíteném. De ebben a helyzetben nem kérek tőlük ilyet. Rengeteg munkájuk volt abban, hogy minket felneveljenek, nem volt nekik könnyű. Én csúnyán szólva adom nekik az unokájukat, hadd játszanak, régebben ugye a többi is játszott, már ők kinpttek ebből. Én segítettem akkor nekik a háztartásban, amikor ott voltam. Nekem ez a természetes. És nem hívomn, hogy mama kertet ások, kéne segítség. Én akarok most adni nekik!!Ebben a stádiumban vagyok. Segítem őket ahol tudom. Ők meg hadd játszanak.

Megjegyzem amikor bajban voltunk, kórházról van szó, anyu szó nélkül pakolt a bőröndbe és jött. Nem kellett kérni. Tehát segítőkész család, csak én nem kérek minden kis butaságért segítséget. Hanem jelenleg adni akarom ezt. Ők amíg otthon voltam sokat segítettek.

"A nagymama nem arra van, hogy nevelje az unokát, hanem arra, hogy felhőtlenül játsszon vele, és kényeztesse."

Én is írtam ezt. És így gondolom. amíit írok nem azt jelenti, hogy ki van zárva a nagymama!!!!!Egyáltalán nem!

Egyik rokonomnál éppenhogy annyira igénybe veszik a nagymamát, hogy rá alapozták az életüket. Olyan vállalkozást indítottak, ami szinte kizárja a családot, de hát ott a mama, aki szívesen segít. Igen, egy család vagyunk. Szép is ha összetart. Csak ez a mama nem meri mondani a lányának, hogy nem érek ma rá. Nem meri, mert a lány megsértődne, másrészt nem tudna a gyerekekkel mit csinálni. A mama már kész roncs. Nem veszik észre. Nyugdíjas korára maradt neki két háztartás és két unoka nevelése. 2 éve nem volt kikapcsolódni, nem volt pihenni. Holott keményen dolgozott egész életében, rá férne egy kis pihenő.

Másrészt rengeteg gyakorlati tanácsot kaptam anyukámtól, mindennap beszélünk telefonon. Sokmindenben megfogadom amit mond. Tehát nem lehet azt mondani, hogy "ki van zárva". Ez már nagyon elment a témától. Nincs kizárva. Csak hagyom, hogy élhesse a saját életét, amibe természetesen az unokázás is benne van. Rendszeresen vittem, viszem a gyerekeket/vagy csak a kicsit. Sose volt semmiből kizárva, de ettől független élheti a saját életét és mi is.

Nekem ez a felfogásom, de ezek szerint sokmindenki rosszank látja. Sebaj, mi megvagyunk ezzel az élettel elégedve és elég ronda dolog levonni messzemenő következtetéseket, hogy rossz anyós leszek. Ez durva. Másrészt a családot minősíteni is elég butaság.