Külföldön élni kisgyerekkel, a gyerek miatt?
8-as vagyok!
Milyen érdekes, hogy azok akik az elején azt írták, hogy nem szakítanák ki a környezetéből a gyereket nincsenek lepontozva. A komment után én lettem az első akit lepontoztatok.
Továbbra is az a véleményem, hogy neki az az otthon, bár nem tudjuk mennyi idős, akkor is kiszakad a születése óta őt körül vevő környezetből.
És azt írtátok, hogy itthon is mindent meg lehet adni a gyereknek.
A kérdező azt írta, hogy itthon ketten nem keresnének annyit, mint kint a férje egyedül. Bár nem tudjuk, hogy mennyit keres apa, azért biztos sokkal kevesebb lenne itthon a bevétel, amiből nem biztos, hogy azt tudná nyújtani a gyereknek amit szeretne. És ugyanott tartana ahol most, nem igazán lenne boldog, mert bár a pénz nem minden, de lássuk be, hogy az itt sokat emlegetett "a gyereknek elég ha szeretik" félmondat a való világban közel sem igaz, sajnos szertetért nem ad anyanyelvi tanár nyelvórát.
Én addig keresnék lehetőségeket kinn, amíg jól nem érezném magam. Itthon sem biztos, hogy jól éreznéd magad a szakmádban a munkahelyeden, lehet másik után kellene nézni. Én több helyen dolgoztam a szakmámban, volt amit utáltam, gyűlölt a főnököm, meg én is őt, a 10 év alatt ezerszer hagyhattam volna ott a munkámat, a lakóhelyemet, mindent, csak azért mert nem éreztem jól magam, semmibe néztek,a legutolsó feladatokat osztották rám, de addig mentem míg meg nem találtam a helyem, ahol elfogadják, hogy egy férfias szakmában nőként igenis megállom a helyem, semmivel nem vagyok kevesebb.
Lehet mártírkodni, bár nem érdemes, küzdeni kell, a jobbért, és a mai világban szerintem felelőtlenség egy jót egy rosszabbra cserélni, még akkor is ha az nem az, amit éppen elképzeltünk. Tudod a rossznál mindig csak jobb lehet.
Én nem pontoztalak le. :)
Az az igazság, hogy küzdenem kéne tovább. 3 éve ezt teszem. Nem a szakmám papírjával van a baj, hanem hogy abból mindenhol rengeteg van, és tökéletesen, akcentus nélkül sosem fogom beszélni a nyelvet, így meg egyértelmű, hogy nem engem választanak. Ezt én meg is értem, hisz bárcsak már ott lennék, hogy csak az akcentussal van baj, de még a nyelvtudáson is van mit csiszolni.
Most megbeszéltem magammal, hogy még küzdök egy jobb munkáért, tanulom a nyelvet tovább. Egyszer kellene itt megtalálnom a helyem, és akkor minden jó lenne. Jó lesz, remélem.
Régi kérdés, de a válaszadók eleje fölháborító választ adott, így nem állom meg szó nélkül.
A pszichológus eleve tudhatná, hogy "kevés idő" nem elég a beilleszkedéshez! Lehet, hogy ö nem érezte jól magát kint - más meg igen!!!!
Én például itthon nem. Erre nincs garancia. De 10-böl egy gyerek akar hazajönni - ez azért jelentős különbség. Hányszor hallod, hogy kinn élő gyerek magyarul is alig akar megszólalni? Sokszor. (nyilván rá kell venni, az ö érdeke) És hányszor, hogy hazaköltözött? Ritkán. Érdekességként emlegetik az olyat.
Amit az első értelmes - bár lepontozott válaszban írtak, arra figyelni kell, hogy egyáltalán nem biztos, hogy itthon olyan munkát kapnál, amit szeretsz - ráadásul ha alig engedhet meg magának a ember valamit, a nagyon gyorsan elveszi kedvét. Aki azt mondja, itthon is mindent megadhat a ember a gyerekenek, a nem csak gazdag, de vak is!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!