Anyukák, ti hogyan kezelitek a helyzetet, ha váratlan vendég érkezik hozzátok?

Én nem igazán szeretem, mert általában rendetlenség van nálunk. Ha jönnek, előtte szeretek elpakolni.

De jöttek már fel hozzánk hirtelen a játszótérről barátok, hát én nem csináltam belőle nagy ügyet, hogy rumli van (kosz nincs!)

Szóval alapvetően nem szeretem, de ha úgy alakul, hát legyen.

Hat en is nagyon utalom a varatlan latogatokat.

Mi mindig elore szolunk es megkerdezzuk,hogy jo nekik az az idopont.

En is igyekszem rendbe tartani a lakast de van egy 3 eves fiam aki egesz nap szetpakol ,raadasul 27 hetes terhes vagyok es nem eppen problemamentes a terhessegem.

Én is rühellem. Már sokszor elhatároztam, hogy ha csengetnek és nem várunk senkit, akkor nem engedjük be, de ilyenkor bezzeg elő tudják venni a telefonjukat, és felháborodva telefonálnak, hogy miért nem nyitjuk ki az ajtót... Szét tudnék ilyenkor robbanni.

Ma pont a nagymamám állított be váratlanul. Ráadásul 40 km-ről, busszal, és alig bír már menni. Szóval nem tehetem meg vele, hogy nem engedem be. De nagyon ideges lettem, természetesen borult az egész napunk.

De anyám is beállított már váratlanul, és még ő cseszett le, hogy miért vagyok még köntösben... (a babám egész éjjel nem aludt, délelőtt viszont teljesen beájult, nekem meg volt pofám aludni vele, ahelyett, hogy vigyázzban álltam volna, mert hátha pont akkor állít be egy vendég)

Szerintem az egyik legnagyobb tahóság váratlanul beállítani egy kisbabás/kisgyerekes családhoz. Bár ha nincs gyerek, akkor is épp elég bosszantó.

Én eléggé rendmániás vagyok, nálunk szinte mindig rend van, folyamatosan mosogatok, felmosok szóval szennyes sincs, de:

Ennek ellenére utálom a hívatlan vendégeket, nem azért mert szégyellem az esetleges pár koszos poharat vagy a szöszt a szőnyegen (másoknál még a megbeszélt vendégségben is több van), hanem mert a vendég akkor jöjjön, amikor hívják. Én a bejelentkezősdit is csak max a gyerek nagyszüleitől viselem el, de ismerősök ne ugorjanak már fel azért, mert erre jártak éppen. Ilyenkor szerintem úgy illő, hogy felhívom, hogy képzeld, holnap felétek járok, nincs kedved összefutni valahol? És vagy azt mondom, hogy fussunk össze vagy felhívom hozzánk. De ne ő jelentkezzen már be, hogy akkor most jönne...

Volt már úgy, hogy nem engedtem be az illetőt, mondtam, hogy ne haragudj de nem vártam mára vendéget, így most nem invitálnálak be, majd legközelebb. Vagy ha be is engedtem, akkor sajnálkoztam, hogy ha tudtam volna, hogy jössz, akkor sütök sütit, hozok üdítőt (mi nem iszunk) stb. Hátha kapcsol.

hát zavarban lennék, az tuti...igyekszem elfogadhato rendet tartani, de ha fozok, azt persze, nem lehet eltitkolni...

mindenesetre 1x nagyon poruljártam, a mai napig restellem magam: otthon volt a fiam 2 hétig betegen, náthás volt a kicsi is (akkor 3 honapos), a tejet fejnem kellett 2-3 oránként (nem tudtam szoptatni)...kivoltam, mert végig a 2 hét alatt elfogadhato rend volt, fozés, gyerekkel foglalkozás stb. Na elment a fiam oviba, adtam magamnak egy szabadnapot, semmit nem csináltam. Mire délutánra osszeszedném magam, szol a csengo, váratlan lágogatok, akik még sosem voltak nálunk, és persze, szivesen korulnéztek volna. Hát látszott, h komoly takarítás nem volt, csak "tuzoltás" 2 hétig, nappaliban szemét, nem felporszívozva, furdoben a ruhák mosásra készítve, kupacokra válogatva, konyhában fejo, tejesuvegek, foltos tukor...stb...végig zavarban voltam, hebegtem habogtam, gorcsoltem végig, hogy vajon még mit vesznek észre idovel...szoval majd elsullyedtem az egyetlen szabadnapomon, ugyhogy értem, mire gondolsz:(