AU-pairek! Nektek is kell főzni a családnál, ahol vagytok?

5-ös vagyok.

Nekem napközben nem igen volt szabadidőm. 7-kor keltem, Harryson meg rá kb fél órára. Elég nehéz volt bármivel is a kedvében járni ami az étkezést illeti, így a reggeli sem volt ezalól kivétel. Reggelente hagytam, hogy ő válassza ki azt a pelyhet, palacsintát stb. amit ő szeretne enni. Fél 9-re jött érte az iskolabusz és onnan olyan 4-5 körül ért haza. Viszont ez idő alatt kellett takarítanom (nagyon nagy ház és sok-sok kütyü, így 2 naponta porszívózás meg portörlést kért az anyuka), vasalnom... Mivel az apuka üzletember volt, napi akár 3-4! inget is elhasznált, mert izzadós volt. Az anyuka úgyszintén kis kosztümös-blúzos munkába járt, így volt mit vasalni bőven... Ebédet csak magamnak kellett csinálnom, de mikor hazaért Harryson, mindig éhes volt. Az anyuka képes volt megcsinálni neki bármit. Tehát ha a fiú azt mondta, fish & chipset akar, akkor azt csinálta, de ha mikor kész lett kitalálta, hogy mégsem azt, akkor a frissen elkészített kaja ment a KUKÁBA.... Na én nem voltam ilyen. Ha 3 toast-ot kért csak egyet adtam, ha mégis megcsináltam a 3-at, nem ette meg, de egy óra múlva mikor éhes volt, ugyan azt adtam (persze le volt fóliázva, tehát semmi baja nem volt), de neki az már nem volt jó, mert már régi. Én meg mondtam, hogy márpedig nem kap mást. Mire ő: Anya mindig azt adja amit akarok. Mire én: Jó de én nem vagyok az anyád, én a bébiszittered vagyok!

Az anyja örült neki, hogy végre valaki neveli.

Hú kicsit elkalandoztam..:D Tehát szabadidő.. Este 7-9-től, mikor, hogy voltam szabad, de mivel egy ici pici városban laktam, ott más lehetőségem nem volt csak biciklizni sétálni este, mert semmi nem volt ott és a buszok már nem jártak. A héten 2 estét is dolgoznom kellett, mikor a szülők szórakozni mentek. Hétvégén általában bementem egy nagyobb városba, és reggeltől estig ott voltam, vagy bementem Londonba a bátyámhoz.

Au pair vagyok Svájcban, szerencsére már csak 4 napig.

2 gyerekem van, ebből a nagyobbik neveletlen és akaratos, ő a király, a kisebb könnyebben kezelhető.

Én reggel 7től este 6-7ig dolgozok. Reggeliztetés, sulib elvitel, d.e. takarítás, mosás, ebéd főzés. Az ebédet hétköznap mindig én főzöm, és általában az anyuka (egy szülő van csak) azt eszi este. Délután ha nincs suli akkor játszótér vagy együtt játszunk. Este vacsi, de akkor már ha szerencsém van itthon van anyuka. Nekem napközben szabadidőm max 1-2 óra ami tulképpen nem sok mindenre elég. Hétvége szabad, péntek este elmegyek és vasárnap este jövök vissza. Eleinte itt voltam hétvégén is, besegítettem, de sajnos a család elég fura, semmit nem köszöntek meg, így elegem lett és nem vállalok plusz dolgokat. Így is elég sok mindent én csinálok ( a héten csatornát szereltem, múlt héten villanyt...-.-) az anyuka nem sokat van a gyerekekkel, ezért vannak az au pairek.

Ha csak "sima" aupair vagy és nem aupair+, vagy nanny, akkor több a szabadidőd.

Mondjuk ez családonként változik, de elvileg az aupair nem házvezetőnő, tehát ELVILEG nem lehet vele elvégeztetni az összes háztartási munkát.

Én kétszer 1 évet voltam Angliában aupair, összesen 3 családnál. Egyik helyen sem kellett főznöm, ellenben rá pár évvel betegápolóként dolgoztam családoknál, itt már az ételkészítés is az én feladatom volt.

Angliában az a jó, hogy főzőtudomány nélkül is szuper kajákat készíthetsz, mivel iszonyat a konyhájuk.

A legtöbb helyen általában reggelire pirítóst esznek, vagy zabkását, műzlit, ebédre szendvics, estére a főtt étel pedig szintén nem bonyolult ( sokszor főtt burgonya, párolt zöldség és hozzá valami hús).

Ausztriának biztos jobb, változatosabb a konyhája, de a család tuti segít, hogy mit hogyan készíts el, ha neked kell majd főzni.

Ha szerencséd van, kíváncsiak lesznek és kérik, főzz nekik valami igazi magyar ételt.

Nekem pl. mikor Walesben dolgoztam, a gondozottam imádta a paprikás csirkémet és a gulyáslevest.

A szabadidő szintén családfüggő.

Nekem a legelső helyemen rengeteg szabadidőm volt, reggel 9 és 3 közt azt csináltam amíg akartam hétköznap, hétvégente pedig mindkét napon pihentem.

A második helyemen is annyi szabadidőm volt, hogy napközben napi 2 órát sétáltattam egy közeli család spánieljét óránként 6 fontért. Életem legjobb munkája volt :)))

14-es vagyok.

Persze, van hova mennem, vannak itt barátaim illetve a párom is helyi. Vele költöztem össze most, ugyanis a családom úgy döntött, hogy jövő héten mégse kellek nekik.

És igen, maradhatsz a családnál hétvégén. Én csak azért mentem el, mert a hétvégéket a barátommal töltöttem.

Én németben élő anyuka vagyok, több aupairünk volt màr, csak mikor melò volt este akkor voltak a gyerekünkkel (1), heti 5 napos intenzív nyelvtanfolyamra járt, volt aki egy teát sem tudott megfőzni, de sosem kértem főzési segítséget, ritka ma már a 18-26 ig korosztályban, aki konyít a konyhához, takaritani is 1évben 2x ha porszívozott... Igen, ahány ház annyi szokás, egy sem fogta még fel milyen jò dolga van nálunk, mint másnak akinek feladatai vannak meg 2-3 gyerek... Takarítani is azért nem segített, mert megismert egy másik aupairt, akinek nem kellett, így megkaptuk, hogy ő sem fog ám , mégsem takarítònőnek jött... Mondjuk gondolom az ilyenek otthon sem segítettek az anyjuknak. Szòval mi szívtunk sokat, képtelenek vagyunk egy normális aupAirt találni akinek nincs baja mindig mindennel, úgy, hogy szinte vendégként van kezelve. Ennyit a másik oldalròl csajok...

Kedves kérdező! Ha sajnálod szegény gyerekeket,akkOr te még nem láttál olyan családot, ahol az anyuka is dolgozik? Külföldön max 1évet lehet gyesen lenni, akkor most akinek munkája van nő létére ne szüljön, mert aupairre lesz szüksége?...

Utolsónak igaza van, az Egyesült Királyágban sincs ez másképp.

Csak Magyarországon vannak így elkényeztetve az anyukák, hogy 3 év GYES jár nekik.

Valamint külföldön normálisabban állnak hozzá a munkáltatók a gyerekvállalás kérdéséhez, az anyukát nagy valószínűséggel szívesen várják vissza a munkahelyére.

Én elég jó helyen voltam, bár csak egy nyár erejéig. Én igyekeztem előre letisztázni mindent, de sajnos így sem sikerült minden tökéletesen. Az anyuka mindig velünk volt, tengerparton "nyaraltunk" egész nyáron, külön apartmant kaptam, szóval egy szavam nem lehet.

Néhány olyan kifogásom volt, amit előre szintén tisztázni lehetett volna, de sajnos mivel még nem voltam elég járatos a témában ez elmaradt és ki is lett használva kegyetlenül. Én gyakorlatilag reggel 8-tól éjfélig vagy hajnali 2-ig "dolgoztam". Nem kellett főznöm, azt megoldotta anyuka, vagy inkább beültetett minket az autóba és gyerünk valahova ebédelni. Volt hogy egynap kétszer ettünk étteremben és nem is akármit. Nagyon fura volt olyan gazdagságban élni néhány hétig, amiről én csak álmodtam. Volt takarítónő, aki heti egyszer jött, az én apartmanomat is végig nyalta. Csak annyit kellett a renddel foglalkoznom, hogy a gyerekek után ágyazzak be, pakoljak el, ha összemorzsáznak valamit, azt takarítsam össze, ilyesmi. Tényleg csak a gyerekek szórakoztatása volt az én felelősségem.

DE!

- Heti egy szabadnapom volt az is úgy, hogy reggel szóltak, hogy akkor ma mehetek. Semmit nem tudtam tervezni, hogy hova menjek mit csináljak.

- A 2 gyerek helyett 4-re kellett vigyáznom, ugyanis azt elfelejtették közölni, hogy a két szomszéd gyerek éjjel nappal velünk fog lógni. Az ő szüleik persze soha annyit nem mondtak, hogy b*sszam meg, amiért éjszaka én virrasztottam a gyerekeik mellett, amíg ők partiztak.

- Anyuka nem fektette le előre a szabályokat, nem mondta el, hogy mit vár tőlem. Pl együtt néztünk egy mesét, valami felidegesítette, akkor nekem esett hogy ne nézzük a tv-t, egy nap csak 2 órát nézhetik a gyerekek, menjünk a szabadba. Jó, de akkor miért nem mondta előre, hogy a tv tabu? (nem nézték egész nap) A követező: ne játszanak a gyerekek Ipad-en, menjünk fürödni, rendben, menjünk. A következő pillanatban látom hogy a gyerek játszik, mondom neki hogy menjünk építsünk homokvárat, erre odaszól anyuka, hogy most ő megengedte neki hogy játsszon, hagyjam. Egyszerűen sokszor totál hülyének és kívülállónak éreztem magamat, hogy most akkor mivan... Nem avattak be a család olyan alapvető szabályaiba, amikbe ha beavattak volna szerintem mindenkinek kényelmesebb lett volna.

Sokszor nekem esett anyuka olyan dolgok miatt, amit igazából annyival el lehetett volna intézni, hogy figyu ez és ez van tedd már meg nekem, hogy... Nem kell mindig mindenre megkérni, de azért emberek vagyunk, olykor nekem is elkerülik bizonyos dolgok a figyelmemet, pláne, hogy egy idő után már holt fáradt vagyok. Még egy példa. Minden este megkérdeztem, hogy másnap mikor kelünk, mikor van reggeli. 8 körül, de majd leküldi valamelyik gyereket, hogy mikor menjek fel. Jó. Három hét múlva anyuka nekem esik, hogy b*szok se segíteni megcsinálni a reggelit és már elege van belőlem.

Amúgy nem igaz, hogy ennek a nőnek nem volt olykor agyban valami baja. Sokszor nem értettem a húzásai6t.

Na a kiadós rizsa után én azt mondom, hogy mindkét oldalt meg lehet érteni, de én úgy éreztem, hogy azok a konfliktusok amik nálunk voltak egy icipici türelemmel megoldhatók lettek volna. Én segíteni mentem oda és azért, hogy könnyebbé/jobbá tegyem egy család életét, lestem minden mozzanatot, hogy mikor van szükség rám, köszönömöt sosem kaptam, csak negatív visszajelzést, így meg én őszintén szólva örülök, hogy csak másfél hónapra szólt a "küldetésem", mert egy idő után a bizonytalanság és kimerültség miatt már nem éreztem ott lelkileg jól magam. Feszült voltam és stresszes, hogy mikor esik megint nekem anyuka valami hülyeség miatt.

A lényeg, hogy mindent meg kell előre beszélni. Én többé nem mennék olyan helyre, ahol nem mondják meg fixen, hogy a gyerekeknek ezt és ezt szabad, ezt és ezt nem. Nekem eddig és eddig kell velük lennem, kicsit sem tovább. Laza vagyok, ha két órával tovább velük kell lennem, akkor velük vagyok, nincs ezzel gond, csak ha nyújtom a kisujjam, akkor ne rántsák az egész karomat. Le kell tisztázni, hogy kell e takarítani, főzni. Ha nem tudsz főzni, olyan helyre mennék, ahol max néha gyorsabb kajákat kell összedobni, ezt anyuka mondja ki, ne te. Mit kell takarítani, mekkora ház, milyen sűrűn, a gyerekekkel mi a teendő, előrevárhatóan hogyan fog kinézni egy napotok, stb. Így túl nagy meglepetés nem érhet és tényleg akár egy családként kibírjátok az együtt töltött időt.

Én mennék ismét most még a nyár végéig szívesen, de a tavalyi bizonyos szemszögből nagyon rossz élmény maradt, mert én úgy érzem, hogy odatettem magam és igyekeztem, ennek ellenére mindig csak a sz*rt kaptam a nyakamba ahelyett, hogy leültünk volna megbeszélni normálisan, hogy mi is az elvárás. Más részről nagyon megszerettem a gyerekeket, huncut, vigyorgós, szeretetre éhes gyerekek voltak, nehezen tudtam otthagyni őket. Jókat játszottunk együtt, szóval fura kettős élmény volt.