Anyukák, veletek hogy viselkedik a férjetek?

Sziasztok!

3 napja bőgök a lelkemben(hogy a gyerek ne lássa)...egy vitánk alakult ki,teljesen másból kifolyólag...és olyat vágott a fejemhez,amit még soha:(((

Azt mondta,hogy én egész nap semmit nem csinálok,csak a nagy dagadt seggemet(ez fájt a legjobban) meresztem...

Rendben tartok egy 180nm-es házat,pakolok a 2 éves után,a férjem után,és apósom után,főzök,és kert is van...

Tény hogy rengeteget dolgozik(heti 4 nap 12 órában a szabad napjain meg 24-ben,(igaz akkor itthon van,járőr ilyen távfelügyeletben)...de ez akkor sem jogosítja fel rá,hogy ilyeneket mondjon nekem,nagyon szomorú vagyok és nem tudok már rá úgy nézni,mint azelőtt,ha ez a véleménye rólam...

Nagyon sajnálom, hogy idáig eljutottatok!

Nálunk is vannak rossz periódusok, de én olyankor helyreteszem a páromat és nem hagyom magam folyamatosan kihasználni.

Pl. kaját sosem tettem elé rendszeresen, mert tényleg úgy van, ahogy az egyik válaszoló is írta, hogy a pasik megszokják a jólétet és utána már az lesz nekik a természetes. Szóval a "kényeztetést" csak finoman szabad adagolni és mindig úgy, hogy attól érezze magát kitüntetve :)

A másik pedig, hogy az anyák a GYEREKETEK MIATT vannak otthon, nem azért, hogy kiszolgálják a férjüket!

A házimunka elvégzése persze belefér, de a férjeket arra kell megtanítani, hogy maguk után igenis pakoljanak el, mert nem vagyunk cselédek!

A pénzzel kapcsolatban pedig beszéljétek meg, hogy neked most önhibádon kívül ennyi a bevételed, szóval ne várja el tőled, hogy abból még számlákat is fizess. Érdekes, hogy ebben a témában ilyen modern a felfogása, amúgy meg 2 évszázaddal le van maradva! Akkor legyen ebben is és igenis tartson el titeket, a gyes-t pedig költsd magadra!

Jaj csajok, ne hagyjátok magatokat kihasználni, hajrá női egyenjogúság! :)

Hát, kedves előző, lehet nyugodtan háborút hirdetni ellenünk:) - csak hát utána nem kell sírni azon, hogy miért lesz olyan apuka hozzáállása a gyerekhez amilyen, és miért lép le 1-2 éven belül. Mert hát biztos jó cucc válóperre rohangálni, meg egyedülálló anyának lenni, tartásdíjért háborúzni...

Amivel nem azt mondom, hogy mindig mindent el kell tűrni... csak hát ha valaki feloldozást ad magának a saját hisztissége alól "mert a hormonok"... az talán vegye természetesnek ugyanezt a másik féltől is, ha másért nem, tán azért, mert nyilván hat rá is az egyik fél hisztissége...

Ezt mindenki tudhatta amikor összeköltözött a párjával.

Mi mikor összeköltöztünk 2 hét ismertség után (3 éve) kijelentettem,hogy én a párja vagyok és nem a bejárónője vagy az anyukája aki kiszolgálja,ugrál neki vagy elpakol utána. Szép lassan ki is alakult minden. Magától elmosogat,felporszívóz, összepakol,leviszi a kutyákat.Ha megkérem bármire segít, sőőőt már a mosógépet is el tudja indítani :) Van ,hogy ő főz. Sütni legtöbbször ő süt,mert szereti csinálni és a végeredményt is. A lángost,nokedlit is mindig ő csinálja :) Pedig ő heti 4 nap 16 órázik, de szabadnapján segít ha kérem ha nem.

1 év után munkanélküli lettem 4 hónapig voltam otthon, akkor voltak beszólások a pénz miatt,el kellett számolnom az utolsó ft-tal is. De hamar betelt a pohár és pár összekapás után leszokott erről.Meg rá is jött,hogy nem olyan egyszerű manapság munkát találni.

Ő nem szól ha nem pakolok össze egy nap,vagy nem takarítok ki. Bár észre se lehet venni,mert mindketten elpakolunk magunk után általában.És ez jól is jött mikor álomkóros voltam a terhesség elején.

Azt hiszem jól kifogtam, de kellettem hozzá én is. Az ,hogy nem hagytam a magam elnyomni ,vagy alárendelt szerepbe tenni. Így ismert meg ,így szoktunk össze, így rendeztük össze a mi kis életünket,szóval ezekből biztos nem lesz válóper :) (bár össze se vagyunk házasodva :) ) Bízom benne ha meglesz a baba akkor ugyan ez marad a helyzet, bár 80%-ra biztos vagyok benne ,hogy igen. 23 éves pár 24 hetes pocaklakóval :)

"Hát mindig mi nők "írányítunk"!! Ezt a képességet nem lehet elvenni tőlünk, belénk van kódolva!"

Kedves 6-os válaszoló, ez működhet - ha sikerül kifogni magadnak egy "sub" férfit... de létezik más szereposztás is, anyám efféle önképére nehány ember sorsa elég rendesen ráment a környezetében...

"Mikor jött terhességem alatt az ominózus " a terhesség nem betegség" mondat (nem magától jutott mondjuk eszébe, "súgtak" neki , az kiverte a biztosítékot nálam." - pedig a terhesség tényleg nem betegség, nekem örök példaképem ilyen tekintetben az a nő - egy kórházi osztály főnővére - aki reggel bejött ugyanúgy műszakba, mint máskor, elintézte a délelőtti teendőket, majd átsétált a szülészetre, és megszült... (jó, nyilván, veszélyeztetett terhesre ez nem áll, az betegség)

Bár az én sztenderd dumámtól, "a macska 5-öt kölykedzik, mégse hisztizi tele a világot, és a kandúrt se kergeti azzal, hogy 'a TE FELELŐSSÉGED'" valszeg baltát ragadnál:))

Félretéve a hülyeséget, az általános tapasztalat, hogy egy nő minél inkább "óvja" az EGÉSZSÉGES terhességét, annál több lesz a probléma a szülés körül, a nővel is, az ujszülöttel is. A másik, hogy a "jóban-rosszban" az nálam azt jelenti, hogy el kell EGYMÁST viselni... és nem permanensen harcolni, nem a válási statisztikát növelni...