Munka mellett hogy juthatna elég idő mindenre és mindenkire?

en minden nap reggel 10tol-13ig majd 15tol-21ig dolgozom, reggel fozok, mosok takaritok, delben is megfozok amit vacsizni fogunk, vasalok s egyeb hazimunka, este mar hulla vagyok.

2 eves kislanyomra nagymamaja, nagynenje vigyaz, szorakozas nincs.hetente lehet egy szabad napom, azt sem tudom mire hasznaljam, legszivesebben csak jatszanek a kislanyommal.

Minden nap fél nyolctól fél 4-ig dolgozom. 5-kor kelek, reggel összekészítem a következő mosást, beállítom (időzített), reggeli készítés. Ha olyan vacsit készítek, azt is előkészítem. Kicsit pakolászom esetleg. 7-kor indulunk a gyermekkel oviba, és máris munka. 4-től kevés játék a gyerekkel, majd a lakás jön. Beosztom minden napra jut egy helyiség, amit rendbe teszek teljesen. (a hétfő a fürdőszoba, kád- és mosdótakarítással, de mivel hetente csinálom, nem olyan vészes). Főzni nem mindennap főzök, ez a szerencse, hogy anyukám gyakran besegít ebben. Mindenki eszik meleget délben, így nem is nagyon hiányzik. Ha mégis főzök/sütök valamit, az leginkább pácolt vagy natúr pulyka, csirke, az hamar kész van, és csak a köretre kell összpontosítani. Vagy a fagyóból veszek elő pl. előregyártott milánói alapot, ez kisfiam kedvence. (mindig nagy adagot csinálok, egyet megeszünk, a többi a fagyasztóba kerül, hétköznap mindig nagy öröm, ha nem kell vesződni vele). A hétvége a családé, a délelőtt csak a miénk, délutánonként megyünk máshová.

A vásárlások inkább nagyok, a pékséget meg reggel útba ejtem. A közös pihenések leginkább a hosszú hétvégék, de ez gondos előreszervezés igényel.

Mostanában fáradtabb vagyok, mert ismét gyermeket várok, így minden nehezebb. De megéri. :-)

Nagyon egyszerű a válasz: nem jut mindenre idő! Szelektálni kell, fontossági sorrendet felállítani. És utána nem szabad lelkiismeret-furdalást érezni amiatt, hogy koszosabb a lakás, vagy az idős rokon már hónapok óta nem látott.

A sorrend felállításakor vedd számításba azt, hogy 20-30 év múlva már nem lesz fontos, hogy milyen kaját ettetek mostanában, és hogy mikor mennyit vásároltatok. Az viszont igen, hogy a gyerekek észrevétlenül nőttek fel mellettetek, illetve ha a túlhajszoltságra, a tökéletesség illúziójának kergetésére rámentek az idegeitek, netán a párkapcsolatotok is.

Nem muszáj mindig főzni, lehet ésszerű áron kaját rendelni, a gyerekeknek is. A nagyszülők, rokonok, ismerősök is eljöhetnek hozzátok, és vigyázhatnak a gyerekekre, amíg ti kettesben vagytok. Lehet, hogy csak kérni kell. Lehet, hogy csak bízni kell bennük. A kicsi alvóidejét sem kell otthon tölteni, babakocsiban is elalszik ő, miközben kirándultok.

Én azt gondolom, igenis egoistának kell lenni egy kicsit. Ha nem biztosítasz időd magadra, magatokra, akkor nem becsülöd meg magad. Ez nem csak neked rossz, a gyerekek megszokják, és így állnak majd hozzád nagyobb korukban is, így végül mindenki rosszul jár. A család akkor család, ha mindenki igényeit figyelembe veszik, és azokra a dolgokra jut idő, ami mindenkinek fontos.