Mit csinálnátok a helyemben? Nem akarok abortuszt, de kilátástalan a helyzet.
Terhes vagyok, most derült ki. Igazából szeretném ezt a babát nagyon, és elvetetni se lenne szívem, pedig az ép ész mégis azt diktálná.
22 éves vagyok, még a szüleimmel lakom, akik a páromról hallani sem akarnak. Így még azt se tudom, hogy mondjam el nekik, mert egyből azt mondanák, hogy ne tartsam meg, vagy ha mégis, akkor menjek és éljem az életem az apukával.
A páromnak már nincsenek szülei, így semmi segítségre nem számíthatunk.
Régóta tervezzük az összeköltözést, de nem igazán van rá keret. Én kb. fél éve keresek munkát, de sajnos csak néha van 1-1 alkalmi. Ha pedig még a hasam is elkezd nőni, még annyira se fognak sehova felvenni. A párom cégét hamarosan felszámolják, így ő is el fogja veszíteni az állását.
És akkor most feltenném a kérdést, az abortuszelleneseknek, hogy ebben a helyzetben mit kéne tennem? Én nem nélkülöző életet szántam a gyerekemnek. Terveim voltak még, külföldi munka, nyelvtanulás, stb.
Légyszi ne hurrogjon le senki, mert hangsúlyozom mégegyszer, nem szeretném elvetetni, csak nem látom, hogy "hova szüljek".
válasza:Szerintem is mar megvalaszoltad magadnak a kerdest, de ez a kissebik baj.
A nagyobbik baj, hogy eretlen vagy a gyerek szuleshez.
"..az ép ész mégis azt diktálná."
Az ep esz sosem diktalja azt, hogy valaki szandekosan megoljon egy magzatot... raersz megolni kesobb is amikor kiderul pl, hogy egy Anders Behring Breiviket szultel napvilagra(remelem nem lesz ilyen balszerencsed)...
válasza:Most kilátástalannak látod a helyzetedet, de nem az! Megijedtél, félsz, és ezért nem látod a napsugarakat a felhők mögött. Pedig vannak.
Lehet, gyermeked születése visz arra, hogy lépj, kimozdulj! Nagy erő van abban, ha Pároddal összefogsz.
Én nemigen bízok magamban, de gyerekeim önbizalmat adtak, és tettrekészebb vagyok, ha róluk van szó.
"Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok."
válasza:nagyon-nagyon szorítok, h helyesen döntsél, és meghagyd a babád életét!!! nem tudhatod, mi vár rá, nem te szabod a sorsát, rengeteg ember nő föl szerény körülmények között, tisztességben és becsületben, és lesz belőle normális, szép életű felnőtt. annyi pedig, amennyi a gyerek étkeztetéshez és pelenkázáshoz kell, simán kijön a gyes-ből.
az én lányom most 9 hónapos, az életem SEMMI volt eddig, úgy érzem, amióta ő van, azóta egy másik világ nyílt meg előttem. nincs az a munka, karrier, siker, pénz, bármi!!!, ami nagyobb, teljesebb boldogságot adna egy gyereknél.
szerintem is beszélj a családoddal, nekik is joguk van tudni, de a döntés joga a tied első sorban, meg a párodé (másodsorban). ha elszántan meg akarod tartani a babát, hidd el, a környezeted is el fogja fogadni a helyzetet (míg ha bizonytalan vagy, rászállnak majd a fejedre). nagyon igazságtalan a világ! akik most esetleg ellenzik és abortuszra biztatnak, ujjongó örömmel üdvözlik majd a babádat, ha megszületik... míg ha rájuk hallgatsz, és elveteted, úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, és teljesen egyedül hagynak a lelki nyomorodban.
kérlek írd meg, hogyan döntöttél!!!
az én abortuszellenességem nem vallásos vagy elvi, én anyuka vagyok, aki előbb meghalna, minthogy a babája életét veszélyeztetné.
válasza:Hú,Kedves Utolsó!! Jól megrígattál!!
Kedves Kérdező! Írd meg,hogy döntöttél! Szerintem nem túlzás,ha azt írom,hogy mindannyian kíváncsian várjuk,milyen döntés született... És később is írj,mert érdekel a sorsod!
Üdv: 3 lányos, (+1 potyautas pocaklakós :-) )
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!