Akinél becsúszott a baba, hogy fogadta a hírt?
Milyen érzés volt?Apa/család,hogy fogadta?
A lány,akiről szó van a barátnőm.Egyetemi évfolyamtársam volt.Mindketten tanárok vagyunk,a tanítás az élete.Persze,
én is nagyon szeretem,ezt a pályát,de ő inkább már "megszállott". Én dolgoztam két évet,egy gimnáziumban,majd
eljöttem szülni.Ő,sajnos sokáig nem jutott álláshoz.1 éve,
azonban kapott,de most teherbe esett.Én 37 hetes kismama vagyok,nálam tervezett volt,náluk viszont nem.Elvetetni nem akarja,de a tanítás a mindene.Teljesen össze van törve,hogy ő sosem akarta,hogy becsúszott babája legyen,
és sose tudjam meg milyen rossz az,amikor egy gyerek,csakúgy jön stb.Természetesen,ő is szeretett volna
gyereket,de nem most,hanem 2-3 év múlva.
Kérlek,ne csak véleményt írjatok,hanem olyanok is írjanak,akiknél megtörtént ez a dolog,hogy tudtátok feldolgozni stb.
nekem ezt nagyon durva olvasni,hogy valaki így van...Nekünk is becsúszott a baba,mi is 2-3 évvel későbbre terveztük,de mi boldogok voltunk első perctől(tehát abortusz gondolata még csak fel se merült)
Én egyébként pont a barátnőd eseteihez hasonlók miatt kezdem azt mondani,h terveztük,mert csomóan azt hiszik,h akkor mi nem is szeretjük a gyerekünket,"csak" megtartottuk..
Mi írtóra örültünk,h "csak úgy jött",mert magunktól még húztuk halasztottuk volna,de azért valahol legbelül már vágytunk rá..így megkíméltük magunkat sok felesleges stressztől...ezerszer inkább "becsússzon"nekünk a második is,minthogy éveket kelljen rá várni..
szóval ezt nem mindenkinek kell "feldolgozni",és most gonosz leszek,de akinek igen az úgy védekezzen,h ne kerüljön ilyen helyzetbe(mi pl óvszerrel védekezünk ,szerintem ez egy elég biztos módszer...soha nem lettem terhes mellette évek alatt,csak egy alkalommal nem használtuk..)
Nálunk úgy volt, hogy valamiért teszteltem. Nem késett, hanem csak úgy... Néztem 1-2 percig, negatív. Örültem neki. Bementem a férjemhez a szobába, kérdezte, hogy mi lett. Mondom negatív, és meglobogtattam előtte. Én is csak akkor láttam, hogy az bizony + lett idő közben. Akkor 3 hónapja voltunk együtt, így én bepánikoltam, hogy most mi lesz. Megfordult a fejemben az abortusz is, de a férjem azt mondta, hogy ha jönni akar, hagy jöjjön, minden féle képen megtartjuk. Ha én nem vállalom, ő fogja egyedül felnevelni. Döntöttünk, 3 hónap múlva esküvő, baba marad! Nekem kb 2 nap kellett, hogy szívből örüljek Neki! Nem mondtuk el senkinek jóformán. Anyunak akkor szóltunk, hogy mi van, mikor görcsöltem és véreztem. Rohantunk az ügyeletre, de már nem látott semmit az orvos... Sógornőm és férjem mamája tudta még.
A vetélés nagyon összetört, hiába becsúszott volt a baba.
Rá 3 hónapra megfogant a második babánk. Őt terveztük, és irtó boldog voltam, mikor + lett a teszt. Ma már 8,5 gyönyörű kislányunk van.
Én sírva fakadtam mikor megtudtam terhes vagyok.
Igaz szerettünk volna babát, akkor már házasok voltunk 3 éve. Megszűnt a munkahelyem, munkanélkülin voltam, de közben jelentkeztem jópár helyre, de semmi.
Na meg gondok is voltak a mensesemmel, hormonokkal. Nem
Is gondoltam hogy terhes lehetek, de késett, 2 hét után teszteltem, é pozitív! Sírva akadtam, elmondtam a férjemnek, nagyon örült!
Igazából akkor tudatosult bennem hogy terhes vagyok, mikor elmentem az orvoshoz, és megmutatta Ultrahangon.
Az eszembe sem jutott hogy elvetessem, csak olyan hirtelen, vàrarlanul jött.
Na utánna bele éltem magam, és azóta ő a mindenem, már dolgozni sem akarok csak itthon lenni vele, és most szeretnénk tesót!
Igazából,én sem értem az eszmejárását,de én nem voltam még soha hasonló szituációban,ezért nem tudom felfogni mit érez.Mi terveztük,szerettünk volna babát.Ők nem.
De ő annyira nem is forszírozta a témát,annyit mondott,
hogy nem szeretne fiatalon szülni,ja és csak egy gyereket szeretne.Azt is,olyan 33 körül.Én ezt el sem tudom képzelni,27 évesek vagyunk.
Hát nekem becsúszott a fiam, 5 hónapja ismertem a párom..
Nem törtem ki örömkönnyekben de valahogy meg sem fordult a fejemben hogy elvetessem..10 napja késett mikor teszteltem..Fura..Nem tudom igy elmondani de egyszerűen tudomásul vettem..az első alkalommal mikor hallottam a szivhangot kezdtem el örülni..de előtte sem szomorkodtam..
Nálunk ráadásul a családba a férjem öccsének a felesége és a férjem huga is gyermeket várt. a férjem huga velem napra pontosan egyidős terhes volt, ők 14 évig vártak az elsőre minden remény feladása után (lombik program..kezelések)véletlenül maradt meg,ez lett volna a 2ik picijük de sajnos elvetélt ismét..akkor tudatosult bennem hogy ilyen is megtörténhet nem csak ugy ott van és kész és onnantól nagyon ragaszkodtam és féltettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!