Megbánt abortusz után újabb kisbaba szerintetek jó ötlet?

a pszichiáter melett szerintem jót tenne neked,ha eljárnál templomba is a lányoddal.

a babád lelke már úgyis a mennyben van és igaz bánatod és bocsánatot úgyis csak akkor tudsz nyerni,ha az Úr megbocsát neked és ő megfog.

A szentostya, amelyben jelen van Jézus Szent Testében és Szent Vérében, megtisztít minden bűntől és tisztára mossa a lélek ruháját. Akarjatok megtisztulni a bűnbánat és szent ostya által. Menjetek el szentmisére és vegyétek magatokhoz Jézus Szent Testét és Vérét a szentostyában, hogy tiszták és szentek legyetek.

Jézus azt mondta : Nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.

Úristen, tényleg te vagy??? Annyira féltettelek, és még az utolsó napon is drukkoltam, hogy leszállj az ágyról, mert nem fogod bírni. Jajj, annyian írtuk, és féltettünk... Veled sírok most... és nagy-nagy ölelés!!!!

Hidd el, jó szándékkal ugyan, de téged belelöktek ebbe az egészbe, mármint igazi akaratod ellenére rádumáltak. Persze hibás vagy te is, de azért nemcsak te...

De van megbocsátás, drága, hidd el, kérlek! Első válaszolód, a pszichológus anyuka tanácsát fogadd el, az segíthet! Tudod, van az abortusz utáni szindróma, amire még az abortusz előtt is figyelmeztettünk, szóval ennek pl az egyik tünete az, hogy újabb babával akarod jóvá tenni.

Kérlek, ne tedd. Nem pótolja a kisfiút (ha te annak látod), így nem állhat a helyére. Ő sajnos tényleg meghalt.

De most már tekints előre, próbálj meg akár a pszichológusodtól is segítséget kérni. Gyászold el a babát, kérj bocsánatot tőle, vagy ha hiszel Istenben, kérd az Ő irgalmas megbocsátását, mert így is szeret Téged Isten, és elfogad így is, és benne ki tudtok engesztelődni a babáddal.

Bocs, hogy ennyit írtam, de nagyon megrendített a sorsod, és sajnos most csak ezt tudom adni, pedig megölelnélek, hagynám, hogy kisírd magad a válladon, talán segíthetnék gyászolni is... Így csak így,virtuálisan tudom fogni a kezed, már az 1. kérdésed óta, remélem, érzed, hogy nem vetünk meg, van, aki melletted áll...

A bánat megtisztít, Jézus megbocsát, fogadd el Tőle. Az Ő szeretete nagyobb, mint ahogy mi magunkat vagy egymást tudjuk szeretni.

Sajnos a társadalom által hozott törvények nincsenek összhangban a lelkiismeretünkkel, az "Isteni törvénnyel".

Jóérzésű ember vagy, Istennek így is értékes. Ő képes mindent jóra fordítani!

Sok eröt és kitartast, igyekezek a parodra és a kislanyodra figyelni, a gondoskodas biztosan megerösit majd. A potbaba tényleg nem tul jo ötlet, ezért is kérdezed talan, mert érzed, hogy nem biztos, hogy ez a jo lépés.

Igyekezz kiengesztelödni a babaval, aki lélekben most is él.

sok-sok eröt!

Orsi

Ó jaj, mintha magamat olvasnám...

Én is ugyanebben az állapotban vagyok... Csak én 2 tervezett gyermek után, akik egy csoda nekem és imádom őket! Sőt, én több gyermeket is szerettem volna. Hasonló körülmények miatt krízisben lévő házasság (válófélben vagyunk), bizonytalan jövő, csak a kérdés az volt, hogy mi van, ha 3 pici gyerekkel maradok egyedül. Család szétesve, egészségügyi gondok a szüleimnél, minden egyszerre. Csőstül jöttek a problémák az elmúlt jó 1,5 évben. Sokat kínlódtam, többször azt hittem megtartom, aztán kilátástalanságomban, rémálom szerű tehetetlenségemben végül megszakíttattam a terhességet. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak. És nem tudom, hogy valaha fel lehet-e ezt dolgozni? Azóta csillapíthatatlan fájdalom, kétségbeesés kínoz, életem legszörnyűbb, legrosszabb döntése volt, visszatekerném az időt, ha lehetne. Most már teljes szívemből fogadnám a gyermekemet, gyermekeim édestestvérét és megőrjít, hogy nem lehet... Folyton eszembe jut, hogy most itt növekedhetne bennem és később, mint valami kicsi sípocskák itt sorakozhatnának mellettem a kis csodák...

Már ott tartok az őrületben, hogy tiszta szívből kérném a Mindenhatót, hogy adja vissza nekem az eldobott lelkecskét, hadd térhessen vissza hozzánk és fogadni fogom, ilyen körülmények közt is, ebben a házasságban, ahogy a sors meg lett volna írva... Én is szinte azonnal várnám Őt, magamnak bemagyarázva, hogy talán mégiscsak visszatérhet hozzánk és új alapokra helyezhetjük a közös életünket. Korábban ilyenekben nem hittem, most a kétségbeesés hajlamossá tesz, hogy ilyenekben higgyek...

A belinkelt abortusz előtti vélemények, meg a következmények engem lehet, kicsit észhez térítettek volna, ha rájuk találtam volna. Talán magamra ismertem volna, hogy én is az a típusú érzékeny, szinte buddhista lelkületű nő vagyok, aki még egy darazsat, pókot is sértetlenül visz ki a házból, aki ilyen fajta terhet soha nem tudna feldolgozni, akit ez sokkal inkább összetör, mint 3 gyerekkel egyedül maradva a megélhetésért küzdeni... Összetörtem, a lelkem egy része a babámmal halt és keresem az utat a feldolgozáshoz... A pici gyerekeim miatt is persze tartom magam, de olykor számukra érthetetlen módon eltörik a mécses és mellettük is potyognak a könnyeim... Azt hiszem, komolyabb pszichológusi elővizsgálat és felvilágosítás kellene minden ilyen elkeseredett döntés előtt... Hogy jobban fel lehessen mérni, hogy később együtt tud-e élni ezzel a teherrel a nő, vagy pszichológusi segítséggel ráeszmél, hogy a gyermekkel valószínűleg boldog lehet, de ily módon örökre lelkisérültként éli le az életét, ami a meglévő gyerekekre is hatással van...

Kedves Kérdező, és 18-as válaszoló!

Nagyon remélem,hogy egyszer megtaláljátok a lelki békéteket!Nem tudom mennyire vagytok vallásosak, de én személy szerint szintén azt tudnám tanácsolni, amit néhány másik hozzászóló, hogy próbáljatok arra gondolni, h annak a babának a lelke él most is, nyugodtan lehet hozzá beszélni, bocsánatot kérni tőle, a Jó Istenhez is megbocsátásért imádkozni. Isten végtelenül irgalmas, főleg, ha látja h ennyire megbántátok! Remélem enyhülésre találtok!