Mit szólnátok hozzá, ha a 8 éves gyereketek mobiltelefont kérne? Ilyen korban már lehet nekik adni?

Én 10 évesen kaptam az első telefonomat anno és pontosan emlékszem is, hogy miért.

Általános iskolába is a közeli városba jártam (12 km), szabadidős programjaim is ott voltak. Anyuék is ott dolgoztak/dolgoznak, mindig megvártak és együtt jöttünk autóval haza. Egyszer be kellett mennem szombat délelőtt egy edzésre, elvittek, otthagytak, de kiderült, hogy elmarad... Ez volt reggel 10-kor és délre beszéltük meg, hogy jönnek értem. (nem az első olyan eset volt, hogy órákat kellett rájuk várnom ilyenek miatt) Ekkor egyedül még nem buszozhattam, nem volt bérletem, nem tudtam mást csinálni mint várni. Én a végére olyan ideges voltam, hogy már sírtam, hogy ezt nem hiszem el. Szinte mindenkinek volt az osztályban mobilja, hát dacosan a szüleim fejéhez vágtam, hogy most ők is tébláboltak két órát rám várva én is rájuk várva, miért nem kaphatok egy rohadt mobilt az ilyenek elkerülése végett!? Végül megfordultunk és közölték, hogy gyerünk telefont venni. Aznap vettünk is, az összes spórolt pénzemet beleöltem, de többé nem volt ilyen legalább. Eleinte iskolába nem is hordhattam, pedig akkor még 1-2 típuson kívül nem volt más, tehát vagy ilyen volt vagy semmilyen, nem nagyon lehetett villogni a típusokkal.

Én azt mondom, hogy ilyen korban még fölösleges, pláne úgy, hogy napi szinten magánál hordja. Úgy esetleg bele mennék, hogy nem viheti magával az iskolába (figyelném is), csak akkor lehetne nála, ha olyan helyre megy, ahol szükség lehet arra, hogy eltudjuk érni egymást. Illetve természetesen nem a legdrágább, legmodernebb darabot venném meg neki.

Én is egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy még nem kell neki venni. Elvégre egy 8 éves alapesetben nincs is felnőtt nélkül semmikor. Vagy a szülőkkel van, vagy iskolában, vagy esetleg nagyszülőnél, barátoknál, de minden esetben van ott felnőtt is, és ha nem a szüleivel van, akkor az illető felnőtt tudja értesíteni őket, ha probléma van.

Most nem jövök azzal, hogy én mikor kaptam mobilt, mert oké, hogy én akkor már gimnazista voltam, de ez tíz éve volt :) Előtte volt telefonkártyám, meg külön apróm, ha telefonálni kell, onnantól kezdve, hogy már egyedül jártam haza az iskolából. Szerintem mobilt is kb. akkortól érdemes venni a gyereknek, de azt is meg kell beszélni, hogy milyen módon használhatja (mármint tisztázni, hogy nem arra való, hogy egész nap azon csevegjen, mert a számlát/feltöltést a szülők sem finanszírozzák a végtelenségig, vagy hogy mikor kell kikapcsolni/némítani, órán nem szabad nyomogatni, stb).

Én tavaly megismertem egy 6éves kislányt, volt neki; Hello Kitty-s ráadásul. Telefonon hívta a babysitterjét, hogy megbeszélje vele, mikor kell jönnie.

15 éve csinált a Nokia kutatást 5éveseknek fejlesztendő mobiltelefonokról...

De én magam sem hasznalom, szóval én nem vennék a gyereknek.

Báttyám vett a 2 éves fiának egy "gagyi" telefont hogy játszhasson a rajta lévö játékokon mert mindig az ö telojukkal akart játszani. Aztán 8 évessen vett neki báttyám egy 45ezer forintos telot beszélgetésre,unokaöcsém választhatta ki melyik kell neki. Gondolom oviba/suliba nem vihette/viheti. Szinte minden évben uj teloja van. 9 éves lesz szeptemberben.

Szerintem egy "gagyi" telefont vehetsz neki. 3ezertöl lehet kapni már ilyeneket.

Én nem vennék neki, mert egy 8 évesnek nem nagyon lehet valódi szüksége rá, az előttem említett okok kivételével (a távolság, bejárós suli, hasonlók).

Én a középiskolában kaptam az elsőt, mégpedig 10.osztályban. Ez 11 éve volt, tudom, azóta rengeteget változott a világ, a telefonok, stb. De még mindig úgy gondolom, hogy bőven elég volt akkor megkapnom. Igazi szükségem nem is volt rá, csak volt az osztálytársaimnak, így megkaptam (használt kereskedésből) a születésnapomra.

Ez a telefonmizéria a gyerekek körében kb. olyan, mint az én gyerekkoromban (90-es évek) volt a tetris, a kosaras kártyák vagy épp a tamagochi.:)

26/N

A mai világban sokszor van a 8 éves gyerekeknek is. Habár sok értelme nincs, de emlékezzetek vissza: amikor nektek nem volt valamitek, ami a többi gyereknek igen, hogy éreztétek magatokat? Ugye????

Lányom 11 éves. 7 évesen adtam oda neki az én régi telefonomat, onnantól kezdve az övé volt, de nem vihette sehova, csak akkor jártam más városba suliba, heti 2-3 napra, és esténként azon hívtam, ő meg tudott rajta sms-t küldeni nekem. 10 évesen kezdte el hordani, mert mindenki hordta. Aztán névnapjára kellett venni neki érintőképernyőset, mert a z én kinyithatósom nem volt menő, és már mindenkinek érintőképernyős volt.... Akkor hordta lelkesen, de már szólni kell neki, hogy vigye, ha olyan van, hogy valamiért fel akarom hívni, vagy beszélnem kell vele.... lecseng ez is...

Furcsa, hogy manapság milyen korán kapnak a gyerekek telefont... Én 23 éves vagyok, szóval nem egy "vén csont", de az első mobilomat bizony nyolcadikos koromban, tizenhárom évesen kaptam, mert már tényleg mindenkinek volt, és addigra szerettem eljárni a barátaimmal ide-oda. Pedig sosem voltunk nehéz anyagi helyzetben, mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, sőt még többet is... De csak az ésszerűség határain belül. Vidéki városban lakókként a húgommal hol biciklivel, hol busszal jártunk iskolába már tízéves korom körül, és soha nem esett bajunk, ha rossz buszra szálltunk, és kapcsoltunk, akkor leszálltunk és felhívtuk a szüleinket egy telefonfülkéből, vagy valaki más mobiljáról. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Ha az iskolában volt gondunk, mentünk a tanáriba, és onnan hívattuk fel a szüleinket. Azonban ha egy gyereknek saját mobil kerül a kezébe, az egyrészt az őt érő agresszió kiváltója lehet (ha például el akarják venni tőle), másrészt egy gyerek SOHA nem tud annyira parancsolni magának, hogy az iskolában fölöslegesen ne használja. Mi is jártunk zeneiskolába, edzésekre a város különböző pontjaira, de a megfelelő mértékű önállóság biztosítása azt eredményezte, hogy megtanultunk eljutni A-ból B-be, és megoldani a nehezebb helyzeteket is.

Összefoglalva: soha az életben nem adnék a nyolc esztendős gyerekem kezébe mobilt, mert félő, hogy elszaladna vele a ló.