Hogy segíthetnék magamon - indulatkezelés?
Nem is tudom hogy kezdjem... Néha nagyon idegbeteg vagyok, amikor felbosszant a kis másfél évesem a hisztivel és a céltalan nyekergéssel, csakazértis rosszalkodással. Nagyon-nagyon szégyellem, de volt már, hogy ilyenkor csúnyán kiabáltam vele vagy rácsaptam a kezére / fenekére.
Biztos benne van az is, hogy rossz mintát hozok otthonról, anyukám állandóan ordibált velünk és sokszor nagyon csúnyán lehordott minket, Apukám érzelmi zsarolással jött sokszor.
Én nagyon szeretném, ha egészséges felnőtt lenne a kicsikéimből, de nem tudom hogyan győzhetném le magamban a "gonoszt". Türelemből meg önuralomból sosem voltam a legjobb :(.
Pszichológushoz járni se időm se pénzem... Tudnátok esetleg könyveket ajánlani vagy vmi bevált módszert?
Általában kedves türelmes csendes embernek gondolnak, én mégis úgy érzem, hogy lakik bennem egy szörnyeteg is :(.
Ezt a kérdést mintha én írtam volna. Lehet, hogy én írtam, csak önkívületi állapotban voltam és nem emlékszem? :)) Na jó ez csak vicc volt!!
Az én babám is 1,5 éves és mostanában kezdődött nála a hisztikorszak + a nem vagyok el egyedül 1 másodpercet sem időszak. Olyan hisztiket tud levágni, hogy megijedek, semmilyen megoldás nem érdekli, egy idő után már az sem, hogy esetleg megengedném neki azt, amiért a hiszti indult. Csak üvölt és vergődik, csapkod. Ehhez hozzájön, hogy ha wcre megyek akkor is jön utánam, hogy most azonnal hagyjam abba és menjek vele játszani. Meg még az is, hogy szörnyen alszik éjszaka, van hogy órákat ébren vagyunk.
Szóval szerintem nálam ezek miatt egy kicsit ki vagyok merülve idegileg és bizony néha kiabálok és már csaptam 1-2x a fenekére is. A megoldás engem is nagyon érdekelne. Nem hiszem, hogy emiatt pszichológuhoz kéne járni, ennél valami sokkal egyszerűbb lesz a megoldás, csak még nem jöttünk rá. Nekem sem boldogság a gyerekemmel kiabálni, de amikor már 20 perce kérlelem, próbálom vele megbeszélni, megoldásokat javaslok, de semmi, csak ordítás, akkor nálam is elszakad a cérna. :(
Pont úgy érzem magam, ahogy Te! Kíváncsi vagyok a megoldásra! Jó lenne türelmesebbnek lenni!
Van 2 könyv, még nem olvastam végig, de már belelestem :)
1. Gyerekekre hangolva
2. Szülői hivatás - Hogyan ismerhetjük meg gyermekünket?
Mindkettőben van egy kis vallás (anyóstól kaptam), de ha ez nem zavar, akkor ajánlani tudom, mert amennyire bele tudtam eddig olvasni, jónak ígérkezik.
Egyébként én is egy igazi iditóta vagyok, bár nekem még csak 9 hós a fiam, de (őszintén mondom) eszméletlen rossz. Egész nap hisztizik, kirúgja a gyomrom, ordibál, veszekszik ésatöbbi... Ilyenkor megpróbálok mindent (etetni, itatni, leülök játszani vele) hátha kitalálom mi a baja. De nagyrészt visít továbbra is. Szóval lassan szálanként fog kihullni az összes hajam. Reggel 8-kor már a szomszéd is dörömbölt át, mert nálunk már ment a "buli".. A kisfiam visított, mert hulla fáradt volt, de aludni nem akart, én visítottam, mert úgy beletaposott a hasamba, hogy azt hittem kiugrik a szemem a helyéről..
A szomszédok meg egy elmebeteg hülyének néznek, mert állandóan ezt hallják át. Pedig normális vagyok alapjáraton, csak kicsit elfáradtam, és az állandó hisztitől meggyengültek kicsit az idegszálaim. :)
Pszichológusra nekem sincs pénzem, az idő viszont megoldható, csak akarni kell.
Nekem ezt ajánlották, alapítványi, a minimum összeg amit fizetsz 1000 forint, ez viszont "ajándék" egy pszichoterápiáért..
Én is hasonló cipőben járok, kíváncsi leszek a válaszra.
De szerintem nem kel pszichológushoz fordulni, mindenkinél előbb-utóbb elszakad a cérna. Persze ez nem mentség, én is nagyon szégyellem magam, ha kiabálok. De ha magamban tartanám az se lenne jobb. Lehet, hogy bokszzsákot kellene püfölni, és kiadni a feszültséget.
Na itt vagyok, bocsánat, csak költözés közepén vagyok két gyermekkel...
Szóval ismerős a helyzet, nekem egy négy és egy lassan két éves fiam van. Nagyon akaratos fajta mind a kettő, ráadásul az elmúlt három évünk nagyon kemény volt (szülő halála, deviza hitel, stb.stb.), idegileg rettenetesen megviselt. Azon vettem észre magam, hogy már szinte csak kiabálásból állok ki, (már férjemmel is, nem csak a manókkal), minden apró dolog kivágta a biztosítékot nálam. Ezért magamba szálltam, és elhatároztam, ennek véget vetek, mert én nem lehetek ilyen anya, feleség, és sajna én is rossz példát "hoztam" magammal szüleimtől. Úgy csináltam először, hogy figyeltem magam. Nem volt könnyű, de működött. Különbséget tettem a gyerkőcök viselkedésében is, többször vettem elő a humorérzékem, nem mondtam ki először ami a számra jött, stb. A poén, hogy ha elkezdtem nevetni a manók egy -egy dolgán, akkor könnyebb volt, és több nevetést hozott magával. Azt találtam ki, hogy minden "balhémentes" óráért megdicsértem magam. Komolyan! És bejött! Amikor úgy feküdtem le az első idegbaj mentes nap után, hogy nincs bűntudat, mert nincs miért, hát leírhatatlan érzés. Ezekhez persze kéne többet pihenni, de ugye nem tudok mikor. Én el kezdtem szedni a homeopátiás Nux-vomica 30ch-t (600Ft) és sokat dobott rajtam, visszahozta az étvágyam. Ma is elfáradok, ma is vannak percek, hogy robbani, ordítani tudnék, de jóval kevesebb! van hogy elkiabálom magam, na de nem minden dologért, és igyekszek nagy levegőt venni, és elképzelni magam a fiaim helyébe, hogy nekem ez és ez hogy esne, és mikor belenézek a szemükbe mikor hisztiznek, és arra gondolok, gyerekek, kicsik még, és nagy levegő általában bejön!
Kitartást kívánok mindenkinek!!! Nem tudom tudtam -e segíteni, az biztos, hogy vannak kemény hónapok a kicsikkel, ha tudtok többet pihenjetek ezekben az időszakokban, mert az feltölti az idegrendszert, és az segít! Meg az együtt nevetés!!! Sok sikert mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!