A gyereket akkor is szeretni kell ha nem úgy sikerült?

Rossz a kérdés. A gyereket nem "kell" szeretni. A szeretet magától jön, akkor amikor megszületik, aztán egyre csak fokozódik, bármilyen is legyen az a gyerek.

A túlzott szeretet, nevelés tehet jót vagy rosszat a gyerekkel ...

Szóval kedves fiatalúr, a véznaságodon tudsz könnyen segíteni, sporttal. A félénkséged is elmúlik ha kicsit összeszeded magad, és nem tartasz attól a másik fél reakciójától. És mit is számít, h mit gondol a másik fél? Semmit!!!!

Szia!

Nekem volt egy osztalytarsnom a gimibe aki szegeny nagyon csunya volt(Aranytalan test alkat,kiallo fogak) Szo ami szo tenyleg nem volt szep.

Az anyukaja egy bomba no volt. Iszonyu jol nezett ki. El se hittuk,hogy az anyukaja a csajnak 1.mert egyaltalan nem hasonlitottak 2.legfeljebb a noverenek nezett ki mert annyira fiatalos volt.

A csaj apja is jo kinezetu pasi volt.

A mi sulinkba is mindig tema volt,hogy ket ilyen embernek,hogy lett ilyen gyereke(sajnos meg a tanarok is mondtak). Szegeny csaj eleg sokat szenvedett a sok rossz indulattol.

De a szulei nagyon szerettek a lanyukat. Latszott,hogy mindent megtesznek erte es az anyuka volt a leglelkesebb szuloi munka kozosseg tag.

Az en fiam nagyon szepre sikerult (tiszta apukaja) igy mar ketto szerelmem van es raadasul szeptemberbe erkezik az ocsi :)

De ha nem lenne szep is szeretnem mert az ENYEM!

Valóban kezdj hozzá valami sporthoz, ha máshoz nem, akkor kezdj el naponta futni, sulyzózni, hasonlók. Amikor már egy kis izom is rakódott rád, akkor már egy kicsit az önbizalmad, a belső kiállásod is erősebb lesz. No meg hát kezdj hozzá bizonyos dolgokat magad körül magad elintézni.

Az sem rossz, ha pl. elkéred anyudtól a heti bevásárló-listát, és egyedül intézed el, mert gyakorlatilag ez is az életnek egy része. Hidd el, sok esetben (hozzád hasonlóan burokban nevelt) embernek még ez is problémát okoz. Valahol el kell kezdened az önállósodást, a magad lábára állást.

Attól pedig ne félj, hogy a szüleid nem szeretnek, éppen az van, hogy eddig is túlságosan meg akartak óvni minden gondtól-bajtól, ezért intéztek helyetted mindent. Állj ki magadért, mondd meg nekik, hogy mostmár nagyfiú vagy, szeretnéd a részedet kivenni a családi tennivalókból.

Mindent bele!

Szerintem neked barátokra és nagy beszélgetésekre, valamint (ha valóban te vagy a huszonéves fiú) egy barátnőre lenne szükséged. Semmi önbizalmad nincs, nem tudom elhinni, hogy a szüleid ilyet mondtak volna neked, de te feltételezed, ebből arra következtetek, hogy össze kellene szedned magad lelkileg.

És beszélgess a szüleiddel is erről. Biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon szeretnek úgy, ahogy vagy, a hibáiddal együtt. De szerintem nem tudnak arról, hogy te miket gondolsz, így nem is tudnak segíteni.

Példabeszéd: egy ismerősöm fia élte kb. ugyanilyen mentalitással az életét, a szülők megmagyarázták neki, hogy olyannak fogja látni a világ, amilyen képet önmagáról kialakít, mert azt sugározza ki magából.

Ettől kezdve: naponta beállt a tükör elé, és hangosan kezdte mondogatnai: szép vagyok, okos, vagyok, ügyes vagyok!

Pár hét, hónap múlva már teljesen más kiállású, testtartású, megjelenésű fiatalember jelent meg előttünk. Másként szólt, beszélt, érződött, látszott rajta, hogy tisztában van saját értékeivel, tisztában van azzal, hogy neki is vannak erényei, amit meg kell mutatnia, és vannak hátrányai, amiken viszont tud még dolgozni! És itt a lényeg. Ismerd meg önmagad, légy tisztában értékeiddel, és azzal is, hogy a további sikerek érdekében hol, mit kell vagy tudsz még tenni!

Ne érezd rosszul magad ez miatt!

Ahogy az előttem szólók is közzétették légy bátor és erős, nem hiszem h elrontottál volna valamiket amiért úgy érezhetnéd nem szeretnek.Ha tudnád én mennyi mindent tettem és mégis itt vagyok és tudom hogy szeretnek hiába is üvöltenek néha le.Ez a dolguk.Ne érezd magad rosszul fel a fejjel!Kétlem hogy rossz lennél vagy ilyesmi, ahhoz túl lelkis a hozzászólásod.