A gyereket akkor is szeretni kell ha nem úgy sikerült?

Azért nem lehet valakit szeretni, mert kell. Vagy szereti az ember, vagy nem, kényszerből nem megy.

És az a 21 éves fiú a két "tökéletes" szülő nevelése folytán nőtt fel ilyenné, tehát valami mégsem volt annyira tökéletes. Innentől persze már felnőttként a maga ura, rajta áll, hogy javít-e a negatív tulajdonságain vagy sem.

Engem az érdekel, te az egyik szülő vagy-e, vagy a gyerek?

Természetesen szeretni kell, támogatni. Biztosítani őt efelől. Így segíthetünk a srác fejlődésében is!

A szeretet nem működik muszájból. Nem úgy van, hogy az ember szeret valakit, mert szeretnie kell.

Előfordul, hogy a szülő nem szereti a gyerekét, vagy nem annyira, mint más szülők. Ez nem ideális, de mit lehet vele tenni?

Ha a szülő nem szereti annyira a gyerekét, akkor lép fel a szülői kötelességtudat. Mivel az ő gyereke, akkor is meg kell adnia mindent, amit tud. És ügyelni rá, hogy lehetőleg a gyerek ne érezze, hogy nem annyira szereti.

Talán ha elküldenék sportolni a kicsi fiukat és rábeszélnék az egéészséges életmódra, akkor nem lenne vézna..

Az hogy valaki kevésbé társaságkedvelő az miért lenne baj? Persze barátai azért remélem vannak.

amit valaki félresikerültnek lát az lehet hogy más szemében nem az. lehet hogy a vézna, félénk fiú pl. kitűnően fogalmaz és egyszer sikeres író lesz, vagy nagyon okos, és jó orvossá válik stb.

a külső nem minden és igen, szeretni kéne önmagáért, nem azért hogy amilyennek elképzelték, mondjuk pont olyan lett.

pl. engem is, nevelhettek volna ahogy akarnak, akkor is könyvmoly lettem volna, mert bármit raktak az orrom elé (tánc, hangszer, lovaglás stb.) én akkor is a könyvekhez menekültem.

tehát ez is téves, lehet próbálni valakit ilyennek-olyannak nevelni ha ő egyszerűen nem azt akarja.

Mégis milyen kérdés ez, te vadbarom??!

Igen! A gyereket mindenhogy szeretni kell! Mi az ha nem úgy sikerült, ez nem a Gattaca, te tuskó! "Nem úgy sikerült a gyerek!" Megáll az eszem!!