Örökbefogadott gyereket lehet annyira szeretni, mint a sajátot?

Lehet. Nevelés kérdése, milyenné válik nagykorára, ezt mint örökbefogadott mondom, (bár én nem tudtam, hogy az vagyok), de kevés ismerősöm kapott annyi szeretetet, mint én. Szigorúan, de nagy szeretetben neveltek, taníttattak, mindent megkaptam. Hasonló lettem, mint ők, de nem annyira jó. Jóval 40 éven túl tudtam meg, hogy nem vérszerinti szüleim, sajnos, akkor már nem éltek, hogy elmondhattam volna, mennyire hálás vagyok nekik szeretetemen túl is.

Megtudtam, milyen lumpen nő szült, ha nála maradok, most jó esetben hajléktalan lennék, rosszabb esetben kurtizán.

A szüleim szeretete, nevelése által lettem az, aki vagyok. Soha nem vettem észre, hogy nem vagyok a vérszerinti gyerekük.

Még annyit, engem sosem bántottak, mint sok osztálytársamat, és jóval szeretetteljesebb volt a családi légkör nálunk. Nem voltak veszekedések, hangoskodások, nagyon szépen éltünk, mint most a saját csagyerekeimmel, unokáimmal.

Szerintem ugyanúgy lehet szeretni. Mint ahogyan szokták mondani, nem a vér számít;) ha lenne egy örökbefogadott és egy saját gyerekem ugyanúgy szeretném mindkettőt:)

És bármit is követne el, bármilyen is lenne, feltétel nélkül szeretném, elfogadnám és segíteném:)

Valaki említette az egészséget: sógornőmék örökbefogadtak két gyereket (testvérek), a nagyobbik lány, normális (már amennyire egy kamasz az lehet :)), viszont a fiú úgy tűnik, hogy szellemileg visszamaradott,ha enyhe fokban is. 13 éves, de a viselkedése, beszéde (ahogy és amit, mond), mozgása alapján egy 7-8 éves szintjén van.

A vér szerinti anyjuk erős alkoholista volt, a terhességét is végigitta, ezért is vették el tőle a gyerekeket.