Miért van az, hogy valakinek van, másnak nincs anyai ösztöne? Bővebben lent.
A nők legtöbbje "elérkezettnek látja az időt" a gyerek vállalásra. Ég a vágytól, hogy gyereke szülessen és a csillagot is lehozza az égről, hogy legyen neki.
Él-hal a kisbabákért ha lát egyet az utcán. Nem tudom, hogy minden nő ilyen-e, de a legtöbb igen.
De miért van az, hogy olyan is akad, aki nem olvad el egy pici gyerektől. Esetleg cukinak tartja őket ideig óráid.
De aztán lezsibbad tőle. Biztosra veszem, hogy minden anyuka lezsibbad a saját gyerekétől idődől időre.
Azt is tudom, hogy teljesen más, ha a saját gyerekedről van szó. Ilyenkor sokkal több a tartalék energia.
Csak azt nem értem, hogy van az, hogy bennem nincs bennem az a remegő vágy a gyerek után és az "elolvadás", ha látok egyet. Tudom, ha lenne, akkor nagyon szeretném.
Két uncsitesóm felnővését szemmel kísérhettem. Nagyon cukik és nagyon szeretem őket...ők is engem...imádtak és üldöztek, hogy járszak velük. De időnként mikor nálunk laktak 2 hétig én totál lezsibbadtam tőlük, legszívesebben bezárkoztam volna egy szobába :-)...szülőként nyílván ilyet nem tehet az ember.
Csak annyira nem értem miért vagyok én ebben olyan "más". Bár biztosra veszem sokan vannak még így. Vajon hormonális dolog ez? Vagy kételkedem magamban, mint anya, hogy jó lennék-e?
Azt gondolom, hogy már önmagában az, hogy az ember ezen elgondolkodik előjelezheti, hogy nem lehet annyira tragikus szülő...sok emberből csúnyán szólva "kipottyannak" a gyerekek és totál nem foglalkoznak velük, semmiféle szülői dillámjuk nincs.
Ti ezt hogy látjátok?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Én azért alapvetően szeretem a gyerekeket és ők is bírnak engem. Leginkább a 4 évtől fölfelé tudok velük mit kezdeni. Szeretek velük ökörködni és ők is velem. Szóval rájuk tudok hangolódni.
Csak alapvetően inkább vagyok introvertált, aki szeret pl egyedül lenni a saját kis világában...gyerekkel ez elég nehezen kivitelezhető.
Meg leginkább a kicsi gyerekekkel nem tudok mit kezdeni...3 alattiakkal. Cukik meg minden, de agyilag totál lezsibbadok tőlük. Folyaton sírnak, biztos sokszor fogalma sincs egy anyukának mivel nyugtassa meg őket.
Persze saját nyílván tök más...az is ha nem én hozom meg a döntést, hanem a természet...egyszer csak terhes leszel.
De én nem lettem, sőt mindenféle szarságot összeszedtem...Nálam a terhesség esetleg programozottan jöhet /ha egyáltalán/...vagy örökbefogadással.
Jó lenne kipróbálni az anyaságot, de ilyenről még nem hallottam :-DDD
Nem vagyok ám olyan fiatal, csak egy öreghez képest ;-). 36 éves vagyok. Persze belül kevesebbnek érzem magam.
:-)
válasza: válasza:De jófej vagy hogy így elgondolkozol ezen:) Nagyon jó gondolatok.
Én se vagyok az az ősanya típus, de 3 gyerekem van. Igen én is lezsibbadok a saját gyerekeimtől és igen én is a 3 év feletti életkorral sokkal sokkal jobban boldogulok.
De szerintem ez normális dolog, nem vagyunk egyformák:)
Barátnőm pl. a csecsemő és kicsi gyerekkorért van megőrülve szerinte az a legjobb szakasz.
Ő így gondolja, én meg amúgy:)))
Egyébként én is úgy vagyok hogy a sajátjaimnak sokkal többet eltűrök és nagyon szeretem őket, ellenben más gyerekét nem igazán...
szerintem ez is normális:D
És még valami: aki ezen a témán így elgondolkozik, és elmélkedik rajta, keresi a válaszokat saját magában az sokkal sokkal jobban való szülőnek (anyának) mint aki majd csak lesz valahogy módon vág bele.
válasza:Én sosem voltam oda a babákért, és a gyerekekért, és nem is gondoltam, hogy valaha anyuka leszek, és ha leszek, akkor jól csinálom majd... Aztán jött a mindent elsöprő szerelem, és férjemmel való összeköltözésünk másnapján azt álmodtam, hogy babánk születik. Onnantól égett bennem a vágy, hogy kisbabánk legyen, és fél évre rá el is határoztuk (mondjuk úgy, hogy megengedtük a természetnek), hogy legyen. Nagyon élveztem a várandósságot, és minden kétség elszállt. Maga a szülés pedig olyan csodálatos volt számomra, hogy le sem írhatom. Megpillantottam, ölembe vettem a kisfiamat, és akkor tudtam: az a hivatásom és az életcélom, hogy Édesanya legyek. Úgyhogy most dolgozunk a kistesón, aztán még szeretnénk párat...
Lám mekkorát változhat az ember 1-2 év alatt. :) Szerintem semmi gond nincs Veled, és még az is lehet, hogy ha egyszer szembe sétál Veled életed "szőke hercege fehér lovon", akkor kitör belőled az anyuka.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!