Aki családsegítőként/szociális munkásként dolgozik, mi volt a legdurvább eset, amivel találkozott?

Anyámnak egyszer volt egy olyan esete ahol az anyuka és apuka szexuálisan molesztálta a 12 éves kislányukat.

Anyuka beakarta tanítani, hogyan kell kényeztetni aput.

A szülők azóta börtönben vannak.

Az első válaszadó válasza kapcsán jutott eszembe egy, de az nem szociális munkás, hanem óvónői tapasztalat.

Egy barátnőmnek édesanyja óvónő, de az egyik legjobb, nagyon aranyos nő. Egyszer észrevették, hogy a 4 éves roma kislánynak véres ott lent. Mikor az édesanyának megemlítették, még az esett nekik, hogy majd feljelenti őket, mert biztos az óvónő csinált vele valamit... Közben volt a kislánynak 3-4 bátyja, kisegítős paraziták, vagy ők voltak, vagy az apa.

Egy másik történetet egy volt szociális munkás kolléganőm mesélte (már korábban is megírtam egy hasonló kérdésnél). Többek közt azért hagyta ott ezt a szakmát, mert nem bírta lelkileg, amiket látott. Volt egy anyuka, egy putriban élt, egy másfél meg egy 4 éves gyerekével. Egyszer napokra magára hagyta őket, a szomszédok hívták ki a hatóságot, mert éktelen gyermeksírást hallottak.

Csont soványan, kiszáradva találták meg szegény gyerekeket, ruha nem volt rajtuk, és a saját ürülékükben feküdtek. Az ablakon másztak be hozzájuk, azt mondta ez az ismerősöm, az a látvány örökre benne maradt. Az anyuka további 1-2 nap múlva keveredett haza és még neki állt feljebb. Letartóztatták, de hála a magyar jogrendszernek, lehetősége van visszakapni őket később - ezt is a nő mondta.

Ez nem szociális munkás eset. Úgy 7 éves voltam, az egyik osztálytársam kék-zöldre verten jött iskolába. De tényleg ruhában látszottak rajta a verésnyomok. Az apja köztudottan idegbeteg volt, gondolt egyet és összeverte a családját. Valami romavér is van bennük.

Gyerekfejjel durvának tartottam, hogy a tanítónő úgy csinált, mintha semmit sem látna rajta. Jó kis struccpolitika...

Egyszer ugyanez a fiú mesélte, hogy kint aludt a kutyával, mert az apja kizárta. (akkor sem volt sokkal idősebb) Mondjuk később visszaadta az apjának, ő is ugyanolyan erőszakos ember lett, bajba keveredett és nem olyan rég meghalt, húszasévei elején.

Egy másik eset egy a szüleim közelében lakó családnál volt még jó régen. 3 fiuk volt és a szülők sokszor elmentek otthonról egész napokra mulatozni, kocsmázni, olyankor a gyerekeket kizárták a házból és semmi kaját nem hagytak nekik. Tehát elmentek mondjuk reggel 8-kor és este keveredtek haza. Az egyik fiú odament apámhoz, aki épp az uborkát takarította be, hogy nem kaphatna-e egyet? Persze kapott szendvicset meg a tesói is.

Egy másik esetet még anyám mesélt, mert én még pici voltam, nem emlékezhettem rá. Ez egy gyerekkori barátommal és a nővérével történt. A fiú volt úgy 2-3 éves, a lány 5-6. Az apjuk, ha gondolt egyet, hogy napközben megkívánta a feleségét, kizárták a gyerekeket a házból. Kint mászkáltak az utcán kettesben a két testvér. A szomszédnő megkérdezte, hát ti mit csináltok egyedül? És a kislány mondta, hogy nem tudunk bemenni a házba, zárva az ajtó, pedig anyuék ott bent vannak. És ezt nem egyszer eljátszották velük...

Puszta kíváncsiságból megkérdezhetem hogy ez neked miért jó hogy ilyenek olvashatsz?

Ha nekem ilyen munkaköröm lenne, még névtelenül sem adnék ki semmilyen információt, sőt a családtagjaim/ismerőseim történeteit sem. Nem etikus.