Hol van a határ a szeretetben nevelem, és a már ezt kihasználja a gyerek - között?

A gyereknevelés elég kemény dió. Nem lehet tökéletesen csinálni, de talán az aranyközéputat meg lehetne találni. A túlzott szigor-ahogyan a nemtörődömség is-a visszájára fordulhat. Erőszakkal, folytonos számonkéréssel és szigorral csak az ellenkezőjét váltjuk ki egy gyerekből. Az nem vezet jóra. "Lázadni" fog.

Szeretetben kell nevelni a gyereket, legyen meg a testi közelség is, és jól mondod, a következetesség is fontos. Amit egyszer már "megtiltottunk" azt ne engedjük később se és fordítva. Persze ezt elméletben nagyon könnyű mondani...:)

Bevallom, nm nagyon értem a kérdésed.

Én a szigorú szeretetben hiszek. Továbbá jutalmazási rendszerben(nem édesség)

Két gyereket nevelek a sajátomon túl.

Nem is kell kiabálni.

Meg kell húzni a határokat!

Én nagy szeretetben nevelem a lányomat (17 éves). Sok mindent megkapott/megkap. Van, hogy elsőre, de ez nem általános nálunk.

Megkövetelem a tudást tőle, szerencsére szeret tanulni és tág az érdeklődési köre.

Eljár szórakozni is, sok barátja van. Másfél éve kapcsolatban van egy fiúval, aki szerintem nem hozzávaló, mégse szólok bele.

Az apja szigorúbb nálam. Ő fejlesztő pedagógus és tanár. Megköveteli a tiszteletet és a lányunknak szerencsére nem esik nehezére betartani a határait.

Nem mondom azt, hogy lázadókorszakában nem volt vele gond, de kevesebb, mint az akkor egykorú társaival.

Én nem kiabálok vele, csak erőteljesebben mondom el azt, ami felé irányul.

Ráadásul, ha a teljes nevén szólítom, már tudja, hogy gond van.. :))