Az abortusz bűn? Számotokra gyilkosság?
Arra gondolok, ha például fiatalon (olyan 17-19évesen) teherbe esnétek akkor elhajtanátok?(úgy, hogy védekeztetek, tehát nem felelőtlenül) Ha igen miért, ha nem miért nem.
Félreértés ne essék, én nem kerültem ilyen helyzetbe, csak érdekel, hogy általában az emberek hogy vélekednek erről a kérdésről.
Szerintem gyilkosság. Persze, ha a baba vagy a mama életébe kerülne a terhesség akkor vetesse el, vagy mint az egyik kedves előttem szóló írta, h pl. 15 évesen megerőszakolják. Akkor ezt meg lehet érteni.
Én 18 voltam amikor a lányomat szültem és most is terhes vagyok és nem egészen 20 éves.(okt. végére várom a babát én meg nov. elején leszek 20) Nyilván bepánikoltam először, de azt mondtam, h nem fogom elvetetni őket. (Mind a kettő védekezés ellenére jött össze)
A "kedves apuka" azóta már lelépett, de én nem adom fel és mindent meg szeretnék adni a kicsiknek. A suli folyamatban, igaz, h éjszaka tanulok, vettem egy kertes házat, a gyerek semmibe nem szenved hiányt, igaz van szülői segítségem, de ha a belem csüngene, akkor is a gyerekeim lennének a szemem előtt. Apa nélkül is belevágok, igaz kemény lesz, de tudom, h megoldom.
Ebből azt akartam kihozni, h én is a semmiből indultam és most ott járok, mint sokan hosszú évek után. Csak akarni kell mindent és akkor sikerül. CSak az a baj, h ezek a velem korúak (tisztelet a kivételnek) nem akarnak semmit, semmi céljuk az életben, a gyerek-témát, a terhességet egy jó kis viccként fogják fel.
Igen,számomra gyilkosság és bűn.Megjegyzem nem vagyok buzgó hívő,de mindenképpen elítélem azokat a nőket,akik kényelmi okokból döntenek így.
A természettől igazságtalan,hogy mindenki tud gyermeket nemzeni,szaporodni...mert ugye nem mindenki gondolja a kisbabáját egy csodának,az élete értelmének.Szomorú.
Indokolt esetben nem tartom bűnnek, de aki kényelmi okokból veteti el, azt igen.
Sajnos a mai világban nem biztos hogy jó ötlet 15-16 évesen megszülni egy gyereket. Több mint valószinű, hogy onnan már nehéz tovább menni egyetemre, főiskolára, vagy akár egy befejezetlen középiskolát elvégezni. Tisztelet a kivételnek, mint pl az előttem szóló kismama, aki egyedül vállalta a gyerekekt. Le a kalappal, sokakban sajnos nincs ennyi erő és kitartás.
De had meséljek el egy történetet. A párom unokatesójának 2 gyereke van egy 7 éves kislány és egy 6 éves kisfiú, aki autista. Egyik gyereket sem tervezték, mindkettő tabletta mellett fogant. A szülők nem éltek és ma sem élnek jó körülmények között. Olyan házban laknak, ahonnan a tulaj bármikor kirakhatja őket, ha haza költötzik külföldről. Csak az apuka dolgozik, ő is alkalmi munkákat vállal, igy alig van bevételük. Anyuka nagy csavargó, szereti járni a falut, ilyenkor képes a beteg kisfiút bezárni egyedül a lakásba akár órákra is. Semmit nem foglalkoznak a gyerekekkel, sokszor a kislány délután már sir az éhségtől, mert anyuka lusta főzni, ilyenkor kapnak vajas kenyeret ebéd gyanánt. A gyerekeket nem veszik el tőlük, mert a körülmények azért nem katasztrofálisak, van viz villany, és a ház sem egy lyuk, és egész szép. De ez a két gyerek olyan éhes a szeretetre, hogy én ilyet még nem láttam. A kisfiúnak nem kevés törődésre lenne szüksége, nameg fejlesztésre, de a szülőket ez hidegen hagyja.
Ezt azért meséltem el nektek, hogy ezeknek a gyerekeknek jobb lett volna nem megszületni, mert ők még az alapvető szeretet és törődést sem kapják meg otthon.
Sajnos bizony vannak helyzetek, mikor bármennyire is szomorú, de az abortusz mellett kell dönteni.
Elítélem az abortuszt, de vannak olyan esetek, mikor elkerülhetetlen. Csak az a baj, hogy sokan nem tudják, nem ismerik, hol van az a hajszálvékony határ a kettő között. Ha valaki kilátástalan körülmények közé szülné, akkor jobb elvetetni. De elítélem azt, aki azért nem akar szülni, nehogy eldeformálódjon a teste, vagy azt a fiatalt, aki megesett baklövését szülei előtt nem meri felvállalni (inkább megszülné és örökbe adná), hanem suttyomban akara elhajtani a magzatot, nehogy „szó érje a ház elejét”.
Különben csak azért írtam választ, mert a kérdés kapcsán eszembe jutott Czakó Gábor író egyik előadása, amin az alábbi kijelentéssel példázta az emberi értékek visszájára fordulását:
Érdekes, hogy az abortusz valójában egy kiskorú ellen különös kegyetlenséggel elkövetett, megfontolt szándékkal, nyereségvágyból végrehajtott gyilkosság, mely bűnszövetkezetben történik. Az államnak mégis van rá jogi kerete.
Előttem szólónak üzenném:
Pont erről volt szó idáig, h mindennek megvan a maga oka. Nyilván a te esetedben nem elítélendő az abortusz, mert vagy a te életedbe, vagy a baba életébe került volna, ha elvállalod.Nyilván ez az érthető eset. És szerintem 10-ből 1, max 2 ember tartotta volna meg így a gyereket.
Az az ember, aki az abortuszt így megfogalmazta gondolom csak egy oldalt vett figyelembe. Azt akinek épp nincs kedve szülni, v gyereket nevelni, v félti az alakját és hasonlók. Akkor igaza van. De akkor valamivel ki kellett volna egészítenie, h nem mindenkire vonatkozik. Mint a te eseted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!