Mindenki élvezte a terhességet? Vagy volt, aki kevésbé?

Én se voltam olyan nagyon odáig mikor a fiamat vártam, mondjuk sajna a tünetek okozták ezt, szóval a borzalmas mellfájdalomtól, az állandó émelygésen át a hányásig, minden megvolt (ekkor még dolgoztam és titkolni is kellett) Majd volt pár nyugis hetünk :) ezután elkezdődött a brutál gyomorégés , vizesedés, elnehezülés stb.

Alig vártam, hogy megszülessen (ahhoz képest 10nappal túlhordtam).

Nekem tudom hogy a félelem volt mögötte, hogy milyen anya leszek, hogy fogunk helytállni a férjemmel, akivel az életünk eddig csak egymásról szólt stb.

Most a második babánkat várom, és semmi se zavar :)))

Mert egyrészt semmi bajom a mostani terhességem során, másrészt tudom hogy többé nem leszek babás valószínűleg és megpróbálom minden egyes pillanatát élvezni :)

És tanulva az első terhességemből, már a kezdetektől csinálom a hát meg hasizmom tornát (lájtosan persze) mert mikor már fájni kezd a hátam addigra már hiába próbálom erősíteni.

Na szóval a lényeg hogy mindkét variációt átéltem és teljesen megértem azt, akit nem annyira dob fel ez a 2in1 életforma :))

Szia!

én nekem az első 3 hónap volt kb. a borzalmas, utána "felszabadultam". Jöttem-mentem, nem égett a gyomrom, nem fájt a fejem,nem kellett a havira várni.. szóval bocsesz, hogy negatív példát hozok, de utána nagyon kellemesen érzetem magam.A cipelésről az jutott eszembe, hogy liftnélküli házban lakunk a 3. emeleten ; és a lépcsőzéseknél igencsak meg kellett állnom pihizni:) ; de közel 4 kilós babát szültem, aki napról napra gyarapodik, hízik. Néha már a karom fájdogál, ha pl. álomba kell ringatni, vagy büfiztetem és utána járkálok vele... és még nőni fog !:)

Ne aggódj, szerintem sokan vagyunk így, hogy bár maga a benned lévő élet fejlődése gyönyörű, de maga a terhesség okoz "panaszokat".

Én is azt mondtam, hogy szülök bármennyit, ha valaki kihordja :) A szülést viszont vállalom bárki helyett, akkora csoda. :)

Én imádtam a terhességem minden pillanatát. Rengeteget csavarogtam a városban, cukrászdáztam, barátnőztem, ....

Ha itthon voltam, akkor sokat aludtam, és tévéztem. Nekem nem volt unalmas, mindig volt mit csinálni. Furcsa is volt az elején, mert olyan munkahelyről jöttem el táppénzre, ahol havi 240-250 órát dolgoztam, tehát nem sok időm maradt magamra.

Én már alig várom,hogy újra az legyek : )

Nagyon élveztem a terhességem minden pillanatát,de mondjuk kb a 15 héttől mindig fájt valamim és ez egyre csak rosszabb lett,föleg az utolsó 10 hét,akkor már aludni sem tudtam,de ettöl függetlenül boldog voltam kiegyensulyozott-habár tele voltunk gondokkal,én mégis jól éreztem magam a börömben!Alig várom már,hogy ismét pozitivat tesztelhessek : )