Hogyan legyek túl a negatív gondolataimon a gyerekvállalással kapcsolatban?
Már van egy gyerekünk, és tervezünk még egyet. A páromnak beígértem a másodikat, mert ő nagyon szeretné (akár még többet is), de nekem vegyesek az érzelmeim.
Amikor csak a második gyerekre gondolok, mindig csak a negatív élmények jutnak az eszembe. Az első terhességem nehézségei, a szülésem sem volt zökkenőmentes, mondjuk azt, hogy rémálom volt. Az első egy év a kislányommal nagyon nehéz volt, ő nem volt az a nyugodt baba sohasem, éjjelem-nappalom nem volt mellette. Az első 1 évet végigbőgte, pedig minden szükséglete ki volt elégítve, szeretet is vette körül. Ő ilyen típus. Most már 3 éves lesz, nem mondom, hogy most könnyű vele, mert elég hisztis, kezelhetetlen, de tudom, ez egy ilyen korszak. Most úgy érzem, hogy ha csak ő lenne, akkor sokkal jobb, könnyebb lenne, vagyis most kezd könnyebb lenni.
De emellett néha azt is szeretném, hogy legyen egy testvére. De már úgy, hogy 1 éves, tehát már legyek túl a nehezén.
Tudom, ezek hülye gondolatok, mert más ugyanúgy végigcsinálja ezt, 2-3 vagy több gyerek miatt, én meg itt parázok egy másodiktól, és tényleg csak ennyi a problémám, mert anyagilag is jól megvagyunk, hogy rendesen fel tudjuk nevelni.
Mit tudnék tenni, hogy ezek a negatív gondolatok ne legyenek bennem, és csak a jó oldalát lássam? Vagy így tényleg ne szüljek még egyet?
Nekem az a furcsa, aki mindenféle aggódás, félelem nélkül vág bele a gyerekvállalásba (akárhányadik babáról is van szó).
Én is teli vagyok kérdésekkel és félelmekkel, mert az én lányom az első évben iszonyatosan sírós volt és hát a szülésem, ami végül komplikáció miatt császár lett, sem ébreszt bennem szép emlékeket.
Viszont a vágy megvan bennem egy babára, és szerintem ez idővel csak erősödni fog bennem.
Miközben tudom, hogy van mindennek rossz oldala is, aközben remélem hogy nem minden lesz ugyanolyan, mint az első babával, és azt is tudom, hogy a gyerekvállalásnak sokkal több szépsége van, mint rossz oldala (az aggódás, félelem és felelősség ellenére is). Kislányom hozta eddig nekem a legnehezebb és legszebb perceket is.
Amúgy én várok még, addig amíg úgy igazán elkezdek vágyakozni, nem akarok csak úgy belecsapni a lecsóba. :)
Bár lehet az kellene, hogy ne agyaljak túl sokat feleslegesen! A gyerkőcök úgyis felnőnek, és az első évek nehézségei később úgyis feledésbe merülnek, a szép percek viszont mindig megmaradnak bennem.
Lehet hogy igazad van, mert az elsőnél én sem agyaltam ennyit. Mert nem voltam felkészülve a nehézségekre, most pedig már tudom mi vár rám.
Viszont nekem már nincs sok időm, ha gyereket szeretnénk, akkor most kell, mert 35 elmúltam. Ha várnék még arra, hogy hátha jobban fogom akarni, akkor már lehet hogy késő lesz, és ki tudja pár év múlva mi változik meg bennem, lehet hogy semmi.
Tényleg szeretném megváltoztatni a gondolataimat, az is lehet hogy lazábbnak kéne lennem, nem kéne mindig mindenen gondolkodni, csak belevágni.
Akkor szerintem most a korod miatt is stresszeled magad!
De ez azért is lehet, mert tényleg szeretnéd a babát, csak túl sok dolog/kérdés merül fel benned emiatt.
Figyelj, akkor viszont ha szeretnéd, vágj bele, nem veszíthetsz vele semmit csak nyerhetsz egy újabb kisbabát! A kezdeti nehézségek úgyis elmúlnak!
Ha babát akarsz, csak félsz, és végül nem mered bevállalni, lehet később azt jobban bánnád (sőt biztos), mint azt hogy még egy gyermeket vállalsz!
Talán a korom miatt is, de legfőképp a teherbírásom miatt, ami ugye a koromból ered. Az, hogy az idő előrehaladtával egyre nehezebben viselem a dolgokat, gondolok itt egy éjszakázásra. 10 éve meg sem kottyant, ha nem alszok egy éjszaka, sőt volt hogy 3-4 napot nem aludtam. Most meg teljesen kivagyok ha csak nem alszom ki magam rendesen, minden testrészem fáj, ezért nehezen tudom a dolgomat elvégezni nappal. Örülök, hogy mostanában ez egyre ritkábban fordul elő, de a második gyerekkel belecsöppenek újra. Nem magamat akarom sajnáltatni és nem önzőség, de attól félek, ha nehézségeim lesznek saját magammal, akkor a babát sem tudnám 100%-osan ellátni.
Áá, tényleg túl sokat agyalok, ez a baj.
Tényleg sokat agyalsz.
Mérd fel mi a fontosabb? Egy második baba, vagy az alvás. :)
Persze lehet úgy érzed kevesebbet bírsz, de a második gyerek nem biztos hogy ugyanolyan lesz, mint az első, másrészt neked kell tudni, hogy a gyerek utáni vágyad nagyobb vagy inkább csak a félelmeid nyomják el benned a vágyat.
A gyereket neked kell kihordani. Az egy dolog, hogy a párod akar még egyet, de ezt talán mégiscsak neked kellene eldöntened. Szavaidból azt veszem ki, hogy maradnál inkább egynél.
Ha szeret, megérti, hogy miért nem vállalod. Ez nem ciki, emiatt nem kell rosszul érezned magad. Gondolj az egészségedre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!