Szerintetek mi lehet az oka annak, hogy volt 2 abortuszom, és ez semennyire se viselt meg lelkileg?

Én nem akarok ítélkezni, de azért őszintén kíváncsi lennék, hogy milyen védekezés mellett jött össze KÉTSZER a gyerek.

Mert igen, tudom, nincsen 100%-os módszer. És persze, arra is van esély, hogy kétszer sikerül...nah de mekkora?

De gondolom erre a kérdésre úgy sem fogok választ kapni a kérdezőtől.

Igen, ez volt nekem is az első gondolatom. Védekezés mellett kétszer is... Aha. Az enyémeket meg a gólya hozta :)

Ismerek én is olyan lányt, aki "védekezés mellett" lett terhes. Ez nála azt jelentette, hogy ha volt kedve elmenni az orvoshoz, íratott tablettát, ha nem, akkor majd a kedves párja "hatvannál kiszáll". Neki így sikerült, és nagyon kiábrándítóan viselkedett, mert amíg sor nem került a beavatkozásra, úgy emlegette, hogy a "kis r.hadék", és kb úgy tekintette ezt az egészet, mint ha egy csúnya élősködőtől szabadult volna meg. Nem állítom (hogy is tehetném ismeretlenül), hogy a kérdező is ilyen, de azért furcsállom ezeket a vállon veregetős válaszokat. Mondom ezt úgy, hogy nekem is volt olyan élethelyzetem, amikor fejben már eldöntöttem, hogy ha ott akkor besikerült volna, akkor nem szabad vállalni a babát. De könnyen beszélek, mert szerencsém volt, és nem kellett valóban döntenem egy kis élet sorsa felől.

Nekem is volt abortuszom, és aránylag gyorsan feldolgoztam. Nem úgy azt az kapcsolatot, amelyben megfogant. A terhesség védekezési hiba volt, erőszakosan szeretkezett, valószínűleg elszakadt a koton. A terhesség hírére azonnal lelépett, de csak azután, hogy el nem mondott mindennek.

ETTŐL nem akartam gyereket. Ott álltam munka nélkül, iskolába jártam, nagyon fiatal voltam. Fel sem merült, hogy megtartsam. Végig nagyon rosszul voltam, csak megkönnyebbülést éreztem, amikor túlestem rajta.

Ma persze sajnálom már a gyereket, de a döntésemet nem bántam meg soha.