Őszintén, hányszor és milyen helyzetekben "verted" meg gyermekedet?

Egyszer, és nagyon bánom.

Én pont a vécét pucoltam, amikor a 3,5 éves kisfiam ráült a 10 hónapos tesója hátára, majd gyorsan felugrott róla, és ahogy a pici felült mögé telepedett és annyira megszorította a hasát, hogy összehányta magát. Megtöröltem a kezemet és kapott 2 pofont mielőtt kialmoltam őket a hányásból.

A kicsi nagyon beteges, többször voltam vele kórházban,. A nagy azóta meg van zavarodva, én iszonyat fáradt vagyok, aggódok a betegsége miatt, alig alszom, és sajnos ez a helyzet így jött össze.

Hisztiért kapott már 1-2szer(mikor dühből megütött,mert nem tetszett neki valami), illetve a kezére is kapott már, mikor nem akarta békén hagyni a konnektort.

Most biztos sokan meg fognak botránkozni, hiszen fiam még nincs 2 éves.De igen, nagyon tudott hisztizni.

Soha nem vertem el dühből, odahívtam magamhoz, mondtam, hogy így nem viselkedhet, ezért kap a fenekére(teszem hozzá pelenkás fenekére).Azóta nem is hisztizik, mikor elkezdene nyafogni valamiért, akkor rászólok, hogy hagyja abba, mondja szépen mit szeretne, és ez működik.

Én is kaptam ki mikor kicsi voltam, 4 tesóm is, nem lettünk idegbetegek, agresszívak,normálisan tudjuk kezelni a konfliktusokat.

De szerintem egy gyereknek szüksége van néha 1-1 fenékre csapásra, hogy tudja hol a helye!Viszont soha, soha nem verném meg dühből!!!mikor felhúz valamivel kimegyek a konyhába, elszámolok 10-ig, lenyugszom.Soha nem ütöttem meg és nem is fogom hirtelen felindulásból!Ezért nincs is lelkiismeret furdalásom,amiért már kapott fiam.

Amúgy meg kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek, aki egyáltalán nincs megfélemlítve(csak azért írom, mert sokszor megkaptam már,mikor ilyeneket írtam)

Na jöhet a lepontozás....de 0%ig meg se álljatok:D

A lepontozott vagyok...ha dühből ütöm meg akkor az rossz neki is, nekem is.Viszont ha soha nem kap ki, akkor meg nem tanulja meg a határait szerintem.

Egy konkrét eset:Szüleimnél voltunk, elég nyavajgós,hisztis volt egész nap fiam, persze igyekeztem mindig elterelni a figyelmét több-kevesebb sikerrel.Mikor ültünk volna le ebédelni ő bemakacsolta magát(pedig nagyon éhes volt már),befeszült és nem akart beülni a székébe.Kértem párszor szépen, aztán határozottan,de csak visított, aztán mikor már legyintett is felém, mondtam, hogy oké megyünk a szobába.Bevittem, mondtam, hogy nézzen a szemembe, és hogy most azért fog kapni mert így nem viselkedhet.Nem hisztizhet és nem csapkodhat ha valami nem tetszik neki.Kapott 2-t a fenekére,abbahagyta a sírást és érdekes módon utána tudott rendesen enni...Tudom, az is egy alternatíva lett volna, hogy hagyom, aztán látja, hogy eszünk és majd odajön, de én ennek nem igazán vagyok híve, vagyis nem mindig...bizony meg kell tanulniuk hol vannak a határok, és hogy nem viselkedhetnek akárhogy.Egy cseppet sem voltam dühös mikor elvertem és nem is erőből, csak hogy tudja hol a helye.

De persze gondolom most megint jön majd a lepontozás, nem érdekel, csak a kérdésre válaszoltam.

Az az igazság, hogy több gyereket ismerek, akik soha semmiért nem kaptak ki,mindig csak el lett nekik magyarázva a dolog és nagyobb korukra ez bizony látszik....nem vágják magukat földre a hisztitől, de nagyon is megtanulták hogy érvényesítsék az akaratukat.

Mert a hiszti magyarázástól nem múlik el, csak átalakul...

2,5 éves a fiam

eddig kétszer kapott a fenekére.

de egyiket sem egy éven belül.nagyon értelmes gyerek,mindent megért,úgyhogy tudta,hogy mit csinál

az egyik az volt,hogy sokadjára felmászott a konyhaasztalra,és ott ugrált,amíg hátat fordítottam(mosogattam)

a másik a dvd-k.bár már nagyon régen nem nézünk dvd-t,de még megvannak,van jó pár darab.egy időben az volt a heppje,hogy kipakolta az állványról az összeset,kb 100 db-ot,amíg nem figyeltem.ezerszer elmondtam,hogy nem szabad,visszapakoltattam vele.egyszer megint kipakolt.kértem szépen,hogy nem szabad,pakoljon vissza,kb. ötször elmondtam.utána kértem csúnyán,csak vigyorgott.na akkor rávertem a kezére

szóval ez a két alkalom volt

egyébként engem sem vertek a szüleim,életemben összesen ha öt pofont kaptam sokat mondok.a kezemre kapta párszor.imádom a szüleimet,jó a viszonyunk,nem vagyok pszichopata attól a pár pofontól.sőt köszönöm neki,hogy jó irányba tereltek,amikor más módszerrel nem sikerült