Én gondolkozom rosszul? Ezek szerint önző vagyok?

Csernus egyik könyvében olvastam egy érdekes sztorit egy anyukáról, aki egyedül nevelte a fiát, és mindent erőn felül megadott neki, pl. téliszalámit vett a fiának, de magának párizsit stb. 15 évesen már drogos volt a fiú, és kezdhetett gondolkodni, mit is rontott el...

A mártírkodás nagyon veszélyes dolog, az eredmény lehet egy nagyon önző gyerek is, de olyan gyerek is, akit állandóan lelkiismeret-furdalás gyötör. Egyik sem túl jó.

Én a pénz beosztása szempontjából a családon belüli egyenlőség híve vagyok. A kisfiamnak is és magunknak is jó minőségű, de nem drága ruhákat, használati tárgyakat és élelmiszert veszek. Ő kap néha játékokat, én meg néha elmegyek fodrászhoz, kozmetikushoz. Ha valami finomság van otthon, mindenki kap belőle. Ha majd ehet édességet, csokit a most másfél éves kisfiam, arra fogom tanítani, hogy másokkal is ossza meg.

Én próbálom megtalálni az aranyközéputat.

Ha meglátok magamnak egy jó cipőt, vagy bármit megveszem nem sajnálom, de jártam már úgy, hogy magamnak kerestem ruhát, de mivel nem volt olyan ami nekem tetszett, a lányomnak vagy a férjemnek vettem valamit.

Van egy ismerősünk, aki magának mindent megvesz, csini cipő, ruha, de a lánya meg úgy néz ki mint egy kis lelences, ez az önzőség! Ha magának tuti ruhákat vesz, a lányának is vegye meg!

Csernus könyvét nem olvastam, de hallottam arról amit írsz, mondjuk én nem értek vele egyet teljesen, mert pl. tesómnak és nekem anyum mindent megadott pl. inkább nekünk vett ruhát, csokit, mint magának, de mondjuk 20-30 éve más volt. Se tesóm se én nem lettünk önzőek, drogosok, alkoholisták stb, sőt még nem is cigizünk.