Nem él velem, és azt sem "engedi", hogy kutyám legyen, én gondolkozom rosszul?

ő képes lenne a kutya miatt kisétálni az életemből és szó szerint ultimátumot adott, "ha a kutyát választom ő csendben kisétál az életemből és elfogadja a döntésem". :O értitek ezt?!

igen, nagyon irányító típus való igaz. És ez nagyon fáj, hogy egy élőlény miatt képes lenne elhagyni engem, akit állítólag szeret és "megbecsül". Viszont ő sem gondoskodik arról, hogy a hiányérzetet, amit a kutya hiánya utáni űr jelent számomra kitöltse. Tudom, hogy nem szabad, hogy másokra támaszkodjak, vagy másoktól várjam a boldogságot, de jól esne, ha programokat találna ki, vagy csak érezném, hogy foglalkozik velem ebben a nehéz időben. És ehelyett azt mondja, "nem normális, hogy egy állat iránti gyász 1-2 napnál tovább tartson.." Viszont teljesen más, ha valakinek kint a kertben van egy kutyája, akinek néha dob valami lerágott csontot, vagy a kutya a lakásban vele él és mindketten tudják egymás mozdulatait, rezdüléseit.

valahol mégis szeret, hiszen az élet más területén kényeztet, csak azt nem tudom, hogy megéri-e ilyen áron.

tudom, dönteni nekem kell, viszont azon is elgondolkozom, ha majd egyedül ülök idős koromban a karfás széken a kutyáim között, és visszagondolok, hogy 20on évesen milyen hülye voltam, hogy volt itt egy srác, aki szeretett, csak a kutyát nem bírta elviselni és ezért dobtam, és ezzel együtt eldobtam magamtól a boldog párkapcsolat reményét is.... akkor nem tudom mit fogok csinálni. :-)