Minden forintot sajnálok magamtól, normális ez? Férjem már totál kivan tőlem:- (

Sokszor eszembe jut az én anyukám, hogy gyerekként mennyire szégyelltem, hogy kopott ruhákban, rendetlen hajjal jött el szülői értekezletre, és mennyire irigyeltem azokat, akiknek csinos volt az anyukájuk.

Az igénytelenséghez könnyen hozzá lehet szokni, ne válj azzá!

Amellett, hogy anya lettél, még nő vagy, feleség, ember, és igenis néha tessék egy-egy aprósággal kényeztetni magad! pl. múltkor megálltunk egy olcsó könyvárusnál, a fiam kapott két mesekönyvet én egy regényt. 1500 Ft volt. Mind a ketten kaptunk valamit, én is örültem, a gyerek is. Amíg nem tőle veszed el, mindene megvan, miért lenne baj, hogy magadnak is veszel dolgokat, főleg, hogy megteheted.

A gyerkőcnek a múlt hétvégén bevásároltam, most mi jövünk a férjemmel, mert jön a jó idő, nem az ősrégi kopott macinaciban akarok vele a játszóra menni.

A játékok.... hiába van drága játéka is, napok óta három kedvence van: egy formakirakó, egy rendőrautó és egy babatelefon. Ezek darabonként 300 Ft-ba kerültek. A jó játék értéke nem az ára. A 25 ezer forintos játék sem ér semmit, ha nem ülsz le mellé és játszol vele.

Tedd fel azt a fülbevalót és örülj neki!