3 gyereket kis korkülönbséggel vállaló anyukák. Mennyire volt nehéz a 3. terhesség?

Nem teljesen az a kategória vagyok, de leírom.

Első-második között 18 hónap

Második-harmadik között 28 hónap lesz, már csak 4 hetem van :)

- 33 éves vagyok

- nagyon nehéz. Főleg az eleje, meg most a vége. Igazából a Ketteske már elég nagy ahhoz, hogy felfogja, hogy ha valami nem stimmel. Na, próbálj meg úgy hányni, hogy a s...ggedben van egy gyerek és nézi, hogy mi a bajod. Szegénykém néha sírva fakadt, hogy anya milyen rosszul van. Most már nagyon a "végét járom", most azért nehéz, de nagy örömmel segítenek a "nagyok" zoknit, cipőt felvenni, lábat masszírozni :)

- legnagyobb (4 éves) oviba jár, ahogyan kell, hordja haza a náthákat. Egy hét ovi, egy hét itthon :( Hiába adom neki az immunerősítőket, vitaminokat. Ez van. Gyakorlatilag 4 hete valaki mindig beteg a családból.

- Segítség: férjem meló után és hétvégén. A nagyszülők aktívan kiveszik a részüket, főleg így a végén: egy-egy napra, hétvégére elviszik a csemetéket, hogy mi tudjunk a kicsire készülni vagy pihenni.

- ezt még nem tudom, 4 hetem van még a végéig.

- passz. Szerintem kb. ősztől lesz jó, akkor a Ketteske is már oviba fog járni. Bár lehet, hogy akkor más jellegű problémák fognak előjönni.

- Nem bántam meg a kis korkülönbséget, bár nem így terveztük. Ketteske spirálos baba, az eredeti terv az volt, hogy kb. most 1 éves lenne. Mindig is 3 gyereket szerettünk volna, de kb. 6-7 év alatt. Most az első csemeténk 4. szülinapján már meglesz mind a 3...

Nos, nekünk 4 gyerkőc lett, de 3 terhességből és ennyi korkülönbséggel, úgyhogy azért írok. :)

-34 éves voltam

-a legrosszabb terhességem volt a 3 közül, az ikrekkel sem volt ilyen nehéz, pedig azt hittem, azt nem lehet überelni :)

-az ikrek oviba jártak, a kislányom akkoriban kezdte a bölcsit (külföldön élünk, itt így szokás, nincs helyhiány). hoztak haza betegséget, de igyekeztem maximálisan védekezni ellenük

-természetesen volt (és van) segítségem, mondjuk így napközben azért nem mindig volt nálam valaki, mert anyósom, és a párom is dolgozik. de így, hogy csak a kicsivel voltam otthon, nem volt vészes.

-nekem érdekes módon addig volt "könnyű", míg a legkisebb pici volt, és csak aludt-evett, mikor már elkezdett jobban "önállósodni", akkor nehezebb lett a dolog sokkal.

-nem bántam meg, szerintem így ideális mindenki szempontjából, még ha az eleje nehéz is.

Most 2 éves a kicsi, az ikrek suliba, a lányom oviba jár, én visszamentem dolgozni, és abszolút gördülékenyen mennek a napok. Igaz, spontaneitásra esélyünk sincs, de ha betartjuk a napirendet és a szabályokat, akkor egész jól működik. :)

Néha azért kőkemény ára van a segítségnek. Minden tiszteletem, szeretetem a nagyszülőknek, de ha egész hétvégén ott vannak a gyerekek, akkor kb. csütörtökig nem lehet velük bírni. Mások a szabályok, az "elvárások". Félreértés ne essék, itthon sincsenek kőkemény szabályok, de az, hogy a nagy oviba jár, eléggé megszabja pl. a reggeli menetrendünket. Na meg az estit is, mert 2 nap elég arra, hogy elszokjanak attól, hogy este lefekvés van és nem kidőlés.

Tavaly költöztünk 40-60 km-rel messzebb, így nincs olyan, hogy "beugrom, ti meg menjetek el vásárolni", de ha bármi olyan lenne/van, hogy nem tudunk/akarunk menni a csemetékkel, akkor meg tudják oldani a nagyszülők, hogy eljöjjenek/bevigyük őket hozzájuk és vigyázzanak rá. De ilyen ritkán van. Biztos, hogy meg tudnánk oldani másképp is, ha rá lennénk szorulva.