Mit csináljak, ha a férjemről kiderül, hogy más nő vár tőle gyereket?

Köszönöm, hogy leírtad a történetedet, mérhetetlenül tanulságos volt számomra. "Örülök", hogy legalább nem én vagyok a feleség... egy kicsit "vígasztal" azt is, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit így lóvá tettek. Nagyon butának és hülyének éreztem magam. Holott magamat kellett volna ebben a legkevésbé hibáztatnom, csakhát ilyen az emberi természet. Én elsősorban a lányt kerestem meg, fel is hívtam, hogy beszéljük meg, "mint nő a nővel". Ő sírt a telefonba, meglehetősen zaklatott volt, elmondta, hogy borzalmasan megalázva érzi magát, merthogy soha nem kezdett volna egy házas emberrel, nemhogy gyereket szüljön neki. S hogy erről még beszéltek is a férjemmel, hogy "ha kiderülne", hogy házas, abban a pillanatban csomagolna. Azt mondta úgy érzi magát, mintha megerőszakolták volna. Még azt is mondta, hogy a férjem kézzel lábbal tiltakozott a gyerek ellen, és hogy ő nem értette, hogy miért. Mert még ha nem is volt tervezve, nem értette mire ekkora ellenállás, hiszen kapcsolatból származik a gyerek, nem egy egy éjszakás kalandból. De hogy a férjem erre kvázi elhagyta terhesen, időnként felhívta, hogy rábeszélje az abortuszra, később meg az örökbeadásra, vagy hogy felejtse el... Kész rémálom. Ez engem még talán jobban elborzaszt, mint maga az, hogy átvert, és gyereket csinált másnak. De milyen férfi az olyan, aki a titkolózás mellett még ráadásul így meggyötri azt a terhes nőt, aki tőle vár gyereket, meg nem vállalja akkor már legalább a fefelősséget azért a szegény gyerekért, meg egyáltalán azért amit csinált. Most magam ellen beszélek, de azért nem mintha nem tellene neki pelenkára... Na ennyit erről. Hatalmasat csalódtam, a férjem volt a példaképem, a mindenem. Egyszerűen minden amiben hittem, amire az életemet építettem úgy pukkant szét, mint egy szappanbuborék. Teljesen bedepiztem, úgy járok kelek, mint valami árnyék és nem tudok kijönni ebből az állapotból. Amikor a férjem hazajött, már arra sem volt nagyon erőm, hogy megbeszéljem vele, hogy dühös legyek, vagy hogy veszekedjek, vagy akármi. Csak néztem rá csöndben. Ő persze mondott volna mindenfélét, kiabált volna kígyót békát a lányra, hogy csőbe húzta, meg hogy direkt esett teherbe... szánalmas. Én nem adtam még be válópert, a gyerekekkel sem beszéltünk még róla, de azért nyilván látják, hogy gáz van. Főleg, hogy a férjem nem alszik itthon, ha hazajön, nyilván nem nagyon tudok vele megmaradni egy légtérben. Nem tudom, még meddig fog ez tartani így, meg hogy mi a megoldás. Minden nap mást gondolok, valahogy elfogyott a jövőképem. Ennyi, itt tartok most.