Ti hogy álltok hozzá a gyerekvállalás kérdéséhez? Esküvő, házasság?
31 éves nő vagyok, van egy "hébe-hóba" kapcsolatom, ez a fiú elég elszánt, családot szeretne, de egy apró albérleti szobában lakik és minimálbért keres. Én most munkanélküli vagyok, 28500 Ft-ból élek....a nyugdíjas apám fizeti a rezsimet, a szüleimnél lakom. Korábban volt egy élettársam, de szétköltöztünk, mikor vége lett, egy éve lakom újra a szüleimnél. Jó munkám volt,a fizetésem se volt rossz, de egy szélhámos vállalkozó miatt (aki zsebbe tejel) kirúgtak "rendes felmondással" tavaly ősszel, azóta nem tudok elhelyezkedni, pedig több szakmám, diplomám is van.
Eléggé összevesztem nemrég a mostani párommal, hogy mégis, mire akar családot alapítani? A kis lukját is alig tudja fizetni, hó végén már csak üres kenyér van meg krumpli, én is ugyanígy kínlódom, ráadásul lisztérzékeny vagyok, a gluténmentes ételek meg nagyon drágák...mindketten benne vagyunk a korban, 30 felett, de mégis, hogy legyen valaha is családunk? Nincs lakás, ahol együtt tudnánk lakni, nincs pénz, amiből meg tudnánk élni, nincs állásom, így még gyest sem kaphatok...az ő minimálbére meg még magának sem elég! Marad az alkalmi dugás, de már ahhoz sincs kedvem, kezdek aszexuálissá válni, mint egy öregasszony. Az unokatestvérem vállalt egy kislányt, olyan körülmények közt, mint én, és nem tud neki enni adni, volt, hogy a gyerek pénteken evett a suliban és hétfőig, a következő ebédig csak 1 szelet üres kenyeret kapott, vagy még azt sem! Sok ilyen hétvége volt, amit végig éhezett, elég alacsony is a korához képest, pedig a szülei magasak. De ott is van egy minimálbéres meg egy munkanélküli szülő és egy hitelre vett lakás....Én nem ezt akarom a gyerekemnek! Anyám szeretne már unokát, de ilyen áron? Ki vállalna így gyereket, a semmire? És egészségileg tönkretenni? 30 éves koromig nem akartam családot alapítani, de most meg olyan rosszra fordultak a dolgok anyagi téren, hogy még magamat sem tudom eltartani!
Fiatal koromban arról álmodoztam, hogy majd a 30as éveim elején-közepén jó munkahelyem lesz és gondtalanul tologatom majd a babakocsit, lesz egy saját házam, ahol a párommal lakok. Anyám és apám is így kezdte, egy szép, nagy 3 szobás tanácsi lakásban, stabil, kellemes munkahelyeken!
Én már nem látom a jövőt, csak nyomort és szegénységet, mindenhol! A mostani párom is tanult, 3 szakmája van, de csak minimálbért fizetnek!És még örülhet, hogy van állása....
Anyámnak elég rosszak az idegei, apám se egy nyugodt típus, meg is mondták, ide nem szülhetek!!! Ha babázni akarok, menjek albérletbe!
És valóban az unokatesóm kislánya rengeteget éhezik, ez a hétvége is azzal telt, hogy nem evett semmit! Csoda, hogy még él! Valóban olyan rossz körülmények közé kerültek, hogy nem tudnak enni adni a gyereknek, a gyerek pedig az iskolában erről nem szólhat semmit, mert intézetbe kerülne! Ha híre menne, akkor elvennék tőlük a kislányt, bár szerintem jobb lenne (az egészsége nem menne tönkre).
Szerencsés, aki ki tudott magának építeni egy kis egzisztenciát 30 éves koráig, de ehhez ma már kell a szülői segítség (aki magyar fizetésekből élt eddig). A szerelem, meg úgy gondolom, kevés, ha nincs mit enni, ha fázunk és jön foglalni a végrehajtó! A tv-ben is többször bemutatták, kisgyerekekkel raknak ki családokat az utcára! Most ősszel volt számos riport....
9-es: elbírna ez a kapcsolat egy gyereket, az érzelmek megvannak, de ez kevés, ha semmi anyagi hátterünk sincs! Ha ma lennék 20 éves, eszembe nem jutna egyetemre menni! A csúszásokkal együtt elment rá 6 évem, hogy diplomám legyen, és most munkanélküli vagyok! Az érettségi után dolgoztam egy évet, akkor a félretett pénzből el kellett volna húznom innen, ebből az országból!
Most ezt már megtenni sem tudom, mert nincs rá pénzem! Meg kell venni a repülőjegyet, szobát kell bérelni kaukcióval, a bérlet, a kaja, stb…üres zsebbel hogy induljak el külföldre? A barátnőm, aki most Angliában van, úgy kért kölcsön egy rokonától 300.000 Ft-ot, és épp, hogy elég volt, pedig az első naptól kezdve dolgozott! (itthon a cég már megkötötte vele a munkaszerződést, nem kellett kinn állást keresnie). Nekem már annyira elegem van ebből a teljes kilátástalanságból, hogy a legszebb, legcsodásabb kapcsolatot is feladnám egy biztos, jó állásért! Ha én úgy megyek ki, hogy ott kinn kell állást keresnem, az több hét is lehet, legalább fél millió Ft induló tőke kellene! Nem bírok itthon ülni munka nélkül, nagyon elegem van már ebből! Egy zsebkendőnyi szobában a net előtt, kezdek minden életkedvet és motivációt elveszteni, főleg, hogy most a segély levették 22.800 Ft-ra, ebből éljetek meg! Ráadásul a korom miatt sok jó lehetőség elúszott: nem lehetek külföldön babysitter, nem vállalhatok önkéntes munkákat (ahol ingyen szállás, kaja van), nem dolgozhatok hajókon, mert elmúltam 30 éves! Voltam több ügynökségen, és ezek a munkák 18-tól 30 éves korig vannak! Azért lett volna ez jó nekem, mert nincs elég pénzem egy jobb kezdéshez, hogy magam béreljek egy kis szobát és fizessem a kajám! Egy ismerősöm most kinn van Amerikában és babysitter, ha letelik az ideje a családnál nem fog hazajönni! Addigra elég pénzt összespórol megtanul jól angolul és dobbant! Neki a család fizette a repülőjegyet is, mikor kiutazott, egyébként neki sem volt egy fillérje sem!
Én eddig főleg csak tanultam, most anyagilag szeretnék egy kis egzisztenciát kiépíteni, ami nem megy! Nincsenek nagy igényeim, de még ezt sem tudom elérni! Sajnos nekem nem tudnak lakást venni anyuék, mint 9-esnek! Csak annyit tudnak segíteni, hogy a rezsimet fizetik, és elvegetálok, a 22.800 Ft a kaja, bliccelek a BKV-n….sajnos jegyre már nem telik! Ja és a szomszéd is kérdezte:
Mikor lesz esküvő? Baba? Mondtam: Mire? Hogyan és hol? A híd alatt?
Szinte kitűnővel végeztem el az egyetemet és szép magas ösztöndíjam is volt, és természetesen ingyen tanulhattam, de megbántam! Most, hogy munkanélküli lettem, úgy érzem, gyalázatos dolog volt egyáltalán tanulnom! Még érettségiznem sem kellett volna! Minek? Sőt, az általános iskola is fölösleges! Igazuk van a sokgyerekes roma cigányoknak! Minek tanulni? Minek az? Úgysem mész vele semmire! Nyelveket beszélsz? Hármat-négyet is? Minek az? Nincs pénzed, nem tudsz külföldre utazni és ott lakást bérelni! Csak otthon ülsz nyomorogva.......
Hát ne azért sírjon, hogy 22eFt a segély!!! Ebből nem lehet megélni, ez stimmel. De a segélyt nem is azért találták ki! Hovatovább miért is kéne egy életerős 30-as nőnek segélyt kapnia??? Ja, hogy nincs munkája? Akkor keressen!
Tudod, milyen szülői segítségem volt? Erkölcsi értelemben több, mint másoknak. Anyagi és egzisztenciás értelemben: 0.
18 éves korom óta dolgozom. 32 éves vagyok, van a férjemmel közösen egy hiteles házam, van kocsink, van jó munkahelyem, most várjuk a harmadik babánkat. Megdolgoztam érte? IGEN. Vagy a férjem: meló mellett diplomázott, addig keresett állást (mindig volt hol dolgoznia!), míg azt nem mondta, igen, ez kell nekem. Elvállalta a szar melót is? Igen, mert tudta azt, hogy amíg meg nem találja azt a munkahelyet/beosztást ami szeretne, addig is élni kell valamiből.
Nem sírnod kéne, hogy kevés a segély, hanem elmenni akármilyen munkát elvégezni. De addig, míg a kifogásokat keresel és nem a munkát, nem fogsz tudni boldogulni!
Egyébként meg egy kicsit lejjebb kéne adnod az egódból, elmenni takarítani, abból összeszedheted a pénzt, hogy elhúzzál innen. De megsúgom: külföldön sincs kolbászból a kerítés, aki nem akar dolgozni, az ott sem boldogul!
A válaszokból szűrtem le:
1 Tipikus emberi(magyar) hozzáállás ha valaki jellemzi a negatív élethelyzetét akkor valami miatt indulatosak leszünk és tirpák módjára osztjuk az észt.(ősi ösztön lehet a gyengébbe még egyet indulattal rúgni, sok helyen tapasztaltam)
2A kérdező MEGÉRTÉSRE vágyik.Vigasztalásra.Pár jó szóra.Biztatásra, hogy ne adja fel.Alig volt olyan válasz amiben törekedtek volna megérteni őt.
3Nem arra kíváncsi a kérdező ki hogyan jutott oda ahol van(ez megint tipikus hozzáállás).
Előfordul az ember életében hogy leblokkol.Kész.Ilyenkor kell egy gyújtószikra, egy élmény, ami beindítja a hajtóerőt.Ő ezt keresi.A sok szar élmény után felállni és elindulni.Ez az igazi élet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!