Normális, hogy most még így érzek a tesó érkezésével kapcsolatban?

Van egy 2 éves fiam, aki nagyon nehezen jött össze. Tervezgettük a tesót, aki most úgy néz ki, első próbálkozásra sikerült, pár napja teszteltem pozitívat.:)

A bajom "csak" annyi, hogy megijedtem a vegyes érzelmektől: természetesen örülök/ünk, hiszen akarjuk Őt, csak belém villant az érzés, hogy megint hogy fogunk az új élethez alkalmazkodni, biztos jó lesz-e, jókor-e, hogy éli meg a kisfiúnk (amúgy nagyon jó lelkű gyerek), de nyilván már nem csak körülötte fog forogni a világ.. Most még egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy létezhet majd még vki, aki ugyanannyira tudok majd szeretni, mint a fiamat, aki megtanított az anyaságra.. Közben meg elszégyellem magam, hiszen biztosan, csak még nem kézzelfogható... Kérlek nyugtassatok meg, hogy ezek természetes reakciók, és minden változik majd az idővel!