18-24 év közötti kismamák, milyen körülmények közé várjátok a babátokat?

Saját házba a férjemmel kettecskén 4 éve vagyunk házasok nem dolgozom jelenleg.

Senki segítségére nem számíthatunk mármint anyagi szempontból, de a családom minden másban segít :)

24 éves 9hkm

Mi már nem várjuk őket, kevésbé csendesen hortyognak(épp göthösek, 1 és 2,5évesek)

Nálunk villám jött az első csemete, nagyon rövid idő után. 22éves voltam amikor született, 18éves korom óta melózok(diák és rendes), sulizok(holnap vizsga pl), férjem azóta nem diákmunkásként, hanem főmunkatársként dolgozik, amióta velem van(3éve). Lakni apósom házában lakunk,, egyedül élünk, apróságokat kapunk(törpéknek hoz gyümit, csemegét-nasit, tejet...), amiben tud segít bütykölni, pártól a hajam hullik, pár nagyon hasznos. Anyagilag függetlenek vagyunk, ha kéne segítenének. Házasság? papíron fejben valahogy nem értünk meg rá, ezt tanulni kell még.

Persze furán néznek ránk, hogy minek kellett ilyen koránra, meg miért nem suli után meg meg...

24 évesen szültem, tavaly februárban. Nem sokkal a 3. évfordulónk után érkezett a kislányunk. És akkor már majdnem másfél éve házasok is voltunk.

Dolgoztam, mellette csináltam a sulit. Saját házban lakunk. Anyósék az ország másik felében, anyukám sajnos nem él, apukám pedig szinte sosem jön hozzánk. Így mi vagyunk jóformán hármasban csak.

23 vagyok, saját házba, saját autóval, hála Istennek hitelek nélkül, házasok vagyunk, a férjem orvos, 27 éves, én pszichológus leszek, de még tanulok, tervezett baba. :)

24 hetes kismama

Én örököltem 14 évesen egy lakást, ami egészen 22 éves koromig ki volt adva albérletbe. Tehát ebből a szempontból szerencsések vagyunk. Igaz, a ház az én nevemen van, de közös tulajdonnak számolom, mint minden mást ő is, meg én is.

Lányunk 24 éves koromban született (tavaly). Mellette főiskoláztam levelezőn. Tavaly diplomáztam és onnan mentem szülni is.

16 éves korom óta dolgozom diákmelósként, majd 18 éves koromtól szintén suli mellett (okj) főállásban.

Párom egyetemen tanít angol tanár. Mellette néha - ha ráér -, akkor vagy magánba elvállal 1-2 embert vagy bemegy a nyelviskolába, ahol még szerződésben van.

Idén házasodunk április 28-án. Szerződést írunk. Kettőnk megállapodása, de nekem se neki nem célunk elválni sosem.. persze, ember tervez, isten végez!

Egyébként, ha nem lenne a lakásunk, akkor albérletbe laknánk, ami nem rossz dolog. Legalábbis szerintem.

Én pl. sok tartalékra tettem szert majdnem 10 év alatt, mikor ki volt adva a lakásom.

A szülők támogatnak, de nem várjuk el. Nyilván mi (egyenlőre .. ki tudja mi lesz ebben az országban) nem szorulunk rá.

Szerencsések vagyunk azt hiszem minden szempontból. És nagyon sajnálom azokat, akik máról - holnapra élnek.

24 éves vagyok, 9 hetes kismama:) Saját családi házba várjuk most első babánkat, van egy saját autónk, de cserére szorul, dolgozunk mindketten, nincs fényűzés, de a csekkeket fel tudjuk adni és ennek örülünk:)

A házat meg örököltem, mikor 12 évesen elvesztettem édesanyám:(

Nagyszülők, család nincs, akik segíthetnek, majd csak lesz valahogy.A picit viszont nagyon várjuk:)