Szerinted egy gyermek személyisége főként hozott anyag vagy inkább befolyásolható és a körülmények alakítják?

is-is.

a temperamentum veleszületett,de a személyisége,annak szerkezete nagyon jól formálható: pl. szabálytudat,értékrendszer,mennyire legyen altruista stb.)

Hány komoly filozófus tett fel ehhez hasonló kérdést..? Régen úgy tartották, tiszta lappal indulunk, és a nevelés mindenható/tabula rasa/. Voltak akik mindent a hozott, öröklött tulajdonságoknak akartak betudni. pl. bűnöző apa gyereke nem lehet más, csakis bűnöző. De szerencsére ezt is megcáfolták

Manapság a pszichológis úgy tartja, hogy 20-80 százalék az arány a nevelés javára. Persze, a temperammentum hozott, de következetes neveléssel, megfelelő nevelési elvekkel, stílussal nevelve a genetikusan hozott tulajdonságok visszavághatók, alakíthatók. [link]

13:41-es vagyok: nálam ez tapasztalat volt. Akaratos a gyerekem, és próbálom ezt benne annyira tompítani, amennyire érzem, hogy szükséges. Egyes terülteken nem bánom, ha majd akaratos lesz és eléri, amit akar, most viszont próbálom őt visszafogni, hogy azért ne nőjön a fejünkre.

De százalékban nem tudom neked megmondani, mit hozott magával és mit alakítok én rajta. Alapértékeket próbálok "belenevelni", amit a személyiségével majd ő maga is alakít. Bizonyos tulajdonságai (akaratosság, érzékenység) már egészen kicsi kora óta megvannak. Ezt én nem tudom megváltoztatni, csak talán finomítani tudok rajta.

Bátyám és én elég különbözőek vagyunk. Én érzékeny, csendes, sértődékeny vagyok. Ő harsányabb, nem túl érzelgős, nagyon jó humorú. Ezek alapvetően velünk születtek. Amit szüleink elértek az az, hogy mindketten azonosan látjuk a világot, a családot, hasonlóak az erkölcsi értékeink. Különbség az, hogy ő kikiáltja a világnak az érzéseit, míg én elzárkózva, magamban tartom. De az érzés azonos. Hát én így tudom neked személyes élményen keresztül megfogalmazni ezt.

az 5 ös vagyok.Én is saját tapasztalatból írom. Kicsi korkülönbségű gyerekeim vannak, emiatt én ugyanolyan korú vagyok ugyanazokkal a nevelési elvekkel ha lehet ezt így mondani mégis egyikre ami hat egyáltalán nem hat a másikra és fordítva is igaz. Egyik sokkal vállalkozóbb kedvű nyitottabb extra barátkozós, de impulzívabb, gyakrabban kiakad és hamar elszakad nála a cérna.

A másik (18 hónappal kisebb) ha akartam volna se tudtam volna ugyanolyannak "nevelni" mint a bátyját, mert tök másmilyen. Visszahúzódóbb, zárkózottabb, anyásabb (ugyanabban az életkorában is meg amúgy is) kicsit jobban kell noszogatni hogy belevágjon valami újba, egy darabig csak szokja az új szituációkat csendben figyelve és csak utána kezd neki. Türelmesebb, emiatt nem akad ki olyan gyakran még a dackorszakban sem.

Egyiknél szigorúságban egy dolog vált be, másiknál tök más.

Ezért mondom hogy a jellemük, az alaptermészetük velük született.

Minden gyerek má. Amelyik nevelési módszer az egyiknél beválik, nem biztos, hogy a másiknál is jó. De a nevelés igenis nagyban befolyásolja a személyiség alakulását. Csak meg kell találni a megfelelő, gyerekre szabott nevelési módszert.

Most csak gondolja abba bele, hogy az óvodába bekerül 3 évesen 25-28 kisgyerek. Az óvodai rendet, a csoport szokásait mindegyiknek be kell tartania. Az ehhez vezető legjobb módszert az óvónőnek az adott gyerekhez igazítva kell alkalmaznia. Lehet, hogy egy visszahúzódóbb, szabálykövető kisgyereknek elég elmondani 1x valamit, már csinálja is. De vannak temperamentumosabb, makacsabb gyerkőcök is, nekik is követniük kell a pedagógus utasítását... és egy jó pedagógus meg is találja a célravezető módszert. Ugyanígy van ez a családban is. Két testvér is lehet tűz és víz temperamentumú. ha a szülő ezt felméri, nem egyformán akarja őket nevelin, csupán a kitűzött cél ugyanaz, a módszer a gyerekhez igazodik, célt fog érni.

4 gyerekes óvónő anyuka