Anyukák, akikek maradt némi súlyfelesleg! Mennyire rossz érzés látni egy vékony anyukát, aki szintén nemrég szült?

nekem előtte is volt utána is

de minek irigykednék ?

én teljesen jó érzem magam így ahogy vagyok

pont nem érdekel h van rajtam 10kg plusz

ha valaki vékony akkor az!

nem feltétlen boldogabb mert sovány alkat sőt eddigi tapasztalatom az h ők azok akik 1-2 plusz kilón is kiakadnak

ha nem tudod elfogadni magad akkor teljesen mindegy milyen szuper az alakod

A szépség amúgy sem a kilókon múlik!

egy mosoly minden kismamának jól áll, és elbűvölővé teszi!

sokszor látok az utcán nagyon fanyar arcú (duci és vékony )anyukákat is, persze lehet hogy csak hulla fáradtak! :D

Engem is rohadtul zavar, és olyankor még elégedetlenebb vagyok magammal. Főleg akkor tudok kiakadni amikor a sovány mamik még hangoztatják is hogy hát pedig rengeteget eszem de csak úgy dobom le a kilókat, kevesebb vagyok mint terhesség előtt...mert hogy jónéhány mami kérkedik ezzel (tisztelet a kivételnek!!!) Na ilyenkor akadok ki hogy én mi a fenéért nem tudom dobálni a kilókat csak kínkeservesen hónapokba telik mire leadom azt a 10 -12 kilót ami rajtam szokott lenni szülések szoptatás után.

Még első gyerek után könnyebben ment a fogyás mert fiatalabb is voltam és nyilván egyszerűbb volt a tornát meg mindent beiktatni.

Második után már nehezebb, most pedig hetek óta próbálkozom beiktatni a sportot de egyszerűen rohadt fáradt vagyok az éjszakai állandó ébrenléttől (hol egyik hol másik hol 2-3 nak egyszerre van baja a legkisebb még szopik stb.)és amikor belekezdek, már ott van vagy sír valamelyik.

Ja de amúgy be nem szólnék egy sovány maminak se, csak magamban füstölgök:)

Hadd csatlakozzam, habár a másik oldal vagyok. Világéletemben vékony voltam amiért sok beszólást is kaptam. 173 cm/kb 58 kg. A 2. gyermekem után 60 kg-val nagyon elégedett voltam. Aztán jött a stressz (ami a svájci ftrank miatt lett) által kialakult pajzsmirigy túlműködés és 4 hónap alatt 10 kg-ot fogytam. Most 50 kg vagyok, 5 hónapja nem szoptatok (16hós a lányom) azóta meg a fogyás miatt mellem semmi, a bordáim kilátszanak, a hasam beesve. Persze felöltözve, kisminkelve büszkén sétálok a 16 hós kislányommal ès 3 èves kisfiammal, de a hálószobában ha nem muszáj nem vetkőzök le és a lámpát se oltom fel.

Nem biztos hogy akit csinosnak láttok pőrèn is az. Az ápol és eltakar a vékonyaknak is sokat segít optikailag.

De a férjem így is kíván és szeret. És csak ez a fontos.

Persze zavar, de nem keveredek vitába, nem bántok meg senkit amiatt, nem is éri meg, csak azért mert jobb géneket örökölt, mint én.

Na szóval én is csinos voltam 168/65-70 kg, a kislányom születése után, maradt rajtam 10-12 kg. A férjem így is szeret, igaz engem bosszant, hogy nem jönnek rám a két évvel ezelőtti ruháim, de majd belefogyok egyszer. :-P Most tervezzük a kis tesót, ha sikerült, akkor miután megszületik és nem szoptatom már, belefogok egy kemény diéta+torna kombinációba. :-) Engem inkább a narancsbőr bosszant, mert a kiló még el is tűnik de a csík örökre megmarad. :-( Meg a ruha ápol és eltakar, szóval kicsit teltebben is lehet csinosan öltözködni. ;-)

Hihi én írtam a "füstölgök magamban"-t :)

Ezen jót mosolyogtam hogy hosszúlábú cicis mami :)) hát igen mindenkinek vannak kisebb nagyobb problémái magával az biztos:)

Soványnak vékonynak lenni talán annyiból könnyebb hogy az a trend és az elfogadott manapság egyrészről, másrészről annak nincsenek egészségügyi kockázatai, míg a túlsúlynak vannak.

Szóval sokkal fontosabb lefogyni ( a gyerekeink érdekében is nekem mindig ez lebeg a szemem előtt mikor belefogok az önkínzásba) egy túlsúlyosnak, mint felhízni egy 50 kilós 170 centis maminak. Most ezt a példát csak azért hozom mert barátnőm aki szoptat ilyen paraméterekkel rendelkezik és hát tényleg borzasztó vékonynak tűnik.

Nekem is beszólnak mindig. Pedig nem vagyok sovány, csak most lett tökéletes a testtömeg-indexem (kínomban már kiszámoltam, mert nem értettem, minek soványoznak le). A gimiben (tehát a terhességem előtti "felnőtt" életemben, mert 20 évesen szültem) 160 centimhez 58-60 kg társult általában, kis husi voltam, arányosan, nem voltam kövér, de a soványtól marha messze álltam. A szoptatással fogytam le, 50 kg alá mentem, aztán visszahíztam 3 kilót, így indult a második terhességem. Most megint 50 alatt vagyok, a második babámat szoptatom, aki 9 hónapos. Most többet fogytam, jobban látszik, szinte csont és bőr vagyok. Aki ismert a gimiben, ledöbben rajtam, "pedig akkor is milyen csinos voltál, minek FOGYÓZOL", mondják.

Írta valaki, hogy idegesíti, ha még hangoztatja is a vékkony anyuka, hogy dehát én zabálok. Én már hangoztatom, hogy normálisan eszem, nem sportolok, semmit nem követek el azért, hogy fogyjak, sőt. Azért mondom, már szinte magyarázkodva, hogy ne legyek elítélve...

Soha de soha nem bántanék meg senkit a súlya miatt, se vékonyt, se ducit, én is irigykedem néha MAGAMBAN, meg most itt leírva :), pl jó volna, ha lenne cicim...

A másik oldal: terhesen nem néztem ki jól, mert sokat híztam (vagy vizesedtem, nem tudom), a pocakomon kívül is látszott, hogy terhes vagyok, pufi arc, vastag comb, széles hát...akkor nem irigyeltem azt, akinek csak hasa van, nevettem magamon, de a jövőre nézve féltem, milyen dagi maradok majd. Szülés után 3-4 hónapig nem mozdult a súlyom, 60 kiló körül állt, akkor elfogadtam, mire zavart volna, hogy 2 kilóval több vagyok, mint szoktam, ledobtam 10-et durván 2-3 hónap alatt. Tudjátok mi azvart? Hogy az összes ruhám leesett rólam :)