A párom állandóan ideges velem is és a babával is amiért fel kél a babánk éjjel/5 hós/. "Hogy soha nem tudja kialudni magát" Teljesen készen van ilyenkor. Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

3. vagyok.

Én is sokszor mérges voltam éjjel miatta, és reggel nekem is lelkiismeret furdalásom volt. De ettől függetlenül tényleg rossz, amikor kialvatlan az ember és napközben ugyanúgy el kell végezni a dolgát és mosolyogva ellátni a babát. Megértem a párodat, ha fáradt és ingerült, és még mindig azt tanácsolom, amit az én férjem velem tett, hogy néha ajánld fel neki, hogy éjszaka te kelsz fel a babához, és ha van rá lehetőség aludjon külön szobában egy-egy éjszakát. Tapasztalatból mondom, hogy ez sokat segítene, mert egyetlen kialudt éjszaka is sokat számít, és a hangulata máris megváltozik.

Másrészről meg még az elején tartotok a "felkelegetéseknek", nehezen, de hozzá lehet szokni ehhez is. :-(

Persze az az anyák kötelessége, hogy felkelnek és ellátják a babájukat, no de nem vagyunk robotok.

Szóval én is kivoltam, amíg nem tudtam rendesen pihenni, de olyan 3 hónapos korára beállt, hogy éjszaka nem kel fel a lányunk. Én mindig is utáltam nappal aludni, de amikor a lányom aludt én is aludtam, a házimunka megvár. A vitamint azt én is tudom tanácsolni (pl.Magne B6), vagy 1x-2x külön szobában aludjon.

Nem tudom ugyan, hogy anyatejes vagy tápszeres-e a babátok, lehet meg kellene próbálni valamilyen jó éjszakát tápszert vagy tejpépet, de a védőnőtöket kérdezzétek meg erről, hogy ajánlja-e nektek.

Azért kicsit vicces... Ha apuka akad ki, akkor menjen a sunyiba, ha anyuka, akkor őt is meg lehet érteni...

Nem, nem lehet megérteni, tudta, amikor vállalta a babát, hogy ez lesz! Ezért van otthon, gyeden, ez a munkája. Három éves elmúlt a lányom, nagyjából egy hónapja alussza át többé-kevésbé az éjszakát, a fiam 17 hós, ő most hirtelen pár napja elkezdte az alvást, szinte furcsa, hogy már két éjjel nem kellett kelnem a gyerekekre. Igaz, úgyse tart sokáig, most várjuk a harmadikat. :-)

Azért ez nem mindig így van, hogy "tudnia kellett volna az anyukának hogy ez lesz, amikor gyereket akart". Én pl nem tudtam. Rájöttem, hogy vannak ok nélküli felkelések, megmagyarázhatatlan felsírások óránként, ilyesmivel nem számoltam. Azt hittem ha megtaláljuk a kiváltó okot, orvosoljuk a problémát, akkor úgyis megszűnik a felkelés. Mindenhol a neten osztogatják a tanácsokat, persze én is elolvastam, és kezdő kismamaként azt hittem én is meg tudom oldani majd a problémát ha éjjel felkel a gyerek. Biztos a te párod sem számolt ezekkel a megmagyarázhatatlan felkelésekkel, ő is azt hitte hogy anyaként úgyis megoldja a problémát, de ilyen kis babánál még nehéz megmondani miért sír. Lehet hogy egy kicsit türelmetlenebb mint más anyukák, de nem lehet mindenki egyforma.

Meg aztán ki tudja miket hall a környezetében más anyukáktól, akik sorra dicsekednek, hogy az ő babájuk átalussza az éjszakát, és még életében nem kelt fel egyszer sem éjszaka. Az ilyen szöveg eléggé frusztrálni szokta az embert, pedig még ő is tudja, hogy az ilyen dicsekedésnek a fele sem szokott igaz lenni.