Fél évvel szülés után dundik vagytok még?

Rajtam is van még sok, a régi nadrágok a combom közepéig jönnek fel (némelyik addig se).

Borzasztó lassú az anyagcserém, egyszer már lefogytam 30 kilót, rettenetes diétával, heti 7 óra kemény sporttal. Aki nem ilyen alkat, fogalma sincs arról, h milyen ez!

Már nem szoptatok, de tornázni (még) nem tudok, mert 7 hós kislányom egyedül nincs el, nappal pedig 2*25 percnél nem alszik többet. Azalatt a fontosabb dolgokat csinálom inkább, pl főzök, takarítok.

Páromra nem számíthatok, mert későn jön haza. A babát hiába teszem le 9 körül, apát nem zavarhatom tornával olyankor. Házimunkát sem tudok este végezni, mert ikerházban lakunk, nagyon vékony a közös fal, a vízcsövek is abban futnak, és a szomszédok mindenért reklamálnak.

Arról nem beszélve, h kedvem se nagyon van már olyankor, a kicsi eléggé kimerít.

A zabálásról meg annyit, h sosem ettem sokat, de most nem telik extrákra, azt eszem (jobb híján), amit főzök. Ha krumplis tésztát, hát azt.

Mellesleg én tudtam előre, h ez lesz, érzékeny vagyok a hormonokra, láttam előre, h így fogok kinézni.

Mégis nagyon elkeserítő, h a régi ruháim ott lógnak a szekrényben, de nem tudom őket felvenni. :(

Remélem, h leszek még újra csinos, vékony!

"Hála" terhességi cukor miatti diétának 2,5 hónapos a lányom és 1 kilóval kevesebb vagyok, mint a terhesség elején, amikor először mértek.

Szívesen ettem volna sokmindent, főleg édességeket terhesség alatt, de nem lehettet .-((

Mondjuk most már lehetne, de megpróbálok mértéket tartani, meg szoptatok is.

Én 13kg híztam terhesség alatt,amiből közvetlen szülés után lement kb 7kg.Még van rajtam úgy 4-5 kiló +,de míg szoptatok nem nagyon akarok fogyózni.Én nem is hájasodtam,inkább a csípő csontom szélesedett ki.Mondjuk az amúgy se volt egy vékony.

6hónapos és 3hetes baba anyukája

Baba előtt vékony voltam, terhesen sikerült 25 kg-ot hízni, ami azért nem kis teljesítmény. Az én legnagyobb problémám akkor az volt, hogy szinte teljesen leállt az anyagcserém. Ami bement, az szinte bent is maradt. Hihetetlen volt.

Az az egy szerencsém van, hogy elég magas vagyok, 178 cm, illetve, hogy baba előtt ugye vékony voltam, így ez a 25 kg nem volt annyira szembetűnő, az ismerősök nem is sejtették, így senki nem szólt be miatta.

Szülés után hihetetlen gyorsan visszatért minden a régi kerékvágásba. Az anyagcserém beindult, olyan gyors lett, mint régen, az étvágyam is épp olyan lett, rásegítettem napi egy órányi tornával. Mire a fiam három hónapos lett már a régi súlyomon voltam. Most hat hónapos a fiam és kevesebb vagyok, mint előtte. Eszek normálisan. A gyerek miatt viszonylag keveset alszom és egész nap mozgásban vagyok. A torna megmaradt. Meg a titok szerintem abban van, hogy az én testem, alkatom ilyen, a szervezetem gondolom mindent megtett azért, hogy úgy működhessen, olyan legyen, mint régen.

Nagyon örülök, hogy így alakult, mert az eredeti terv is az volt, hogy szoptatás után kemény diétába kezdek, ha még akkor is duci leszek, szóval legszebb reményeim szerint is azt hittem, hogy a gyerek egy éves korára fogok kinézni valahogy.

De én nem szólok be senkinek, mert nem az én dolgom. Nem kell mindenkinek vékonynak lennie már baba előtt sem, mindenki maga dönti el, hogy mit tesz a testalkatáért. Szoptatós anyukának meg különösen primitívség beszólni, hiszen akkor hiába szeretne diétázni és keményebben sportolni, fogyni, hiába lenne meg az akaratereje, akkor sem szabad.

Én is kapom a dicséreteket naponta, hogy milyen jól nézek ki, milyen vékony vagyok, hogy csináltam, hogy nem híztam terhesen. Jól esik, hogy bókolnak, ugyanakkor meg néha kényelmetlenül érzem magam. Három hónappal ezelőtt például egy anyuka lebébiszitterezett. Oda gurította mellém a babakocsit, kérdezte, hogy mennyi idős a baba, mondtam, hogy három. A következő kérdése az volt, hogy "Akkor az anyja már vissza is ment dolgozni?"

Elmagyaráztam, hogy én vagyok az anyja. Alig hitte el és végül nem kedvesen annyit reagált, hogy örüljek, hogy egészséges a fiam, ő inkább hízott kedve szerint és feláldozta a karcsú alakját terhesség alatt, mert nem merte bevállalni azt, amit gondolja, hogy én is csináltam. Ő nem mert volna diétázni az egész terhesség alatt, meg a testét félteni, mert akkor lehet, hogy neki is fejletlen két kilós gyereke született volna, mint sok diétázó kismaminak.

Nem vagyok harcos típus, de akkor azt hittem, hogy fejbe csapom a gyerek legkeményebb csörgőjével. Ehelyett sziszegve közöltem vele, hogy nem diétáztam, négy kilóval született a fiam teljesen egészségesen és szemmel láthatóan kétszer akkora, mint az ő szintén három hónapos gyermeke, de erről elsősorban a genetika tehet, mint ahogy arról is, hogy én meg szemmel láthatóan fele akkora vagyok, mint ő. Majd tovább sétáltam.

Hangsúlyozni szeretném, hogy engem nem bántott az ő testalkata és nem érzem magam különbnek, azt is tudom, hogy ha megdobnak kővel, akkor nem azzal kell visszadobni, de nem tudtam fékezni magam.

"Én is kapom a dicséreteket naponta, hogy milyen jól nézek ki, milyen vékony vagyok, hogy csináltam, hogy nem híztam terhesen. "

Természetesen híztam terhesen, mint írtam, de azért mondják ezt, mert aki nem ismert terhesen és csak most lát, az azt hiszi, hogy nem híztam.

Nem akarok félre érthető lenni.