Rokonok, barátok nélkül, gyakorlatilag egyedül gyereket nevelni?

Nálunk ugyanez a helyzet.

Én mostanában rosszul szoktam lenni, de még orvoshoz sem tudok elmenni a két kicsivel.

Borzasztó érzés

3 éves és 10 hónapos gyerekek

sajnos segíteni nem tudok a válaszommal, de lásd, nem vagy egyedül.

Ráadásul külkerület kertes része, még embereket is alig látok, ami ugye egyfelől jó, másfelől teljesen elszigetelődtünk.

Még a DM is félóra busz.

Mi külföldön élünk, egyik nagyszülö 1000km a másik 500.

legközelebbi családtag 200km (sogorom) akivel kb 2 havonta találkozunk.

nagyszülökkel évente 2-4x találkozunk.

Barátok most kezdenek lenni mióta gyerekem van.

Fogadtam egy babysittert is aki heti egyszer jön én meg tudok vasalni, takarítani stb...

Barátokra gyerekvigyázásból nem nagyon tudok számítani, mert inkább csak jó ismerösök.

De nem értem, hogy miért nem tömegközlekedsz, a gyerekeid már nagyok. Nekem mondjuk van saját autóm, és járok 2 körbe is az 1 éves gyerekkel, egyik egy magyar kör, a másik egy 3 év alatti torna. és ha megismerekedek egy anyukával mindig megbezsélünk közös sétát, játszóterezést stb...

terhes vagyok a másodikkal, valószínü egyedül szülök, mert csak párom lesz aki a kicsivel otthon tud maradni, de ez van.

egyedül vagyok sokszor, de mindig valahogy túlteszem magamat rajta.

Én is ilyen helyzetben vagyok sajnos! 270km-re költöztünk el otthonról,a munka miatt. 2,5éve egyedül vagyok itthon. A terhességem elejétől táppénzen voltam. A kislányom 2éves lesz,a férjem 12órázik.

Mivel én pesten lakom,legalább minden a "számban" van,nem kell órákig menni. Autó nekünk sincs. Ennyi a szerencsém,de én sem vagyok igazán barátkozós. Sokat vagyok egyedül/lányommal,néha érzem megkattanok. Mindent magam csinálok,és megőrjít hogy még a boltba sem tudok leszaladni(2perc),mert nem tudom kire bízni a gyereket. Amíg felöltöztetem,több idő.

Anyámat már fél éve nem láttam. Neki sincs pénze,utazni,és nekünk sem. De biztos vagyok benne hogy jönne ő ha lenne miből,ráadásul még dolgozik. A testvéreimre semmiben nem számíthatok,mind a kettő link alak. Van egy rakat unokatestvérem,de még egyik sem látta a gyereket. Ennyit a családomról!

A párom anyja,segélyen tengődik,bár dolgozni rohadt lusta,a testvérét meg csak akkor látom ha pénzt akar kérni. Az apánk mind a kettőnknek meghalt.

Bocs hogy érdemben nem tudok segíteni,de lásd hogy nem vagy egyedül! Én is teljesen magamra vagyok utalva mindenben,ezért nem is merek vállalni még egy gyereket!

Nállunk szerencsére nem ilyen vészes a helyzet mert a nagyszülők a szomszédban laknak(párom szülei)de nem vagyok velük jóba. Szóval én is sokszor vagyok "egyedül" miközben itthon vagyok egy 3 évessel és egy 20 hónapossal.

Lehet, hogy rossz ötlet de mi lenne ha elkezdenénk egymással levelezni, beszélgetni és akkor talán kialakulnának barátságok vagy valami hasonlók?hmm?:)

Én is viszonylag messze lakom a rokonságtól, Bp belváros. A barátok a terhesség és gyerekszületés után szépen elkoptak. Apa egész nap dolgozik, ketten vagyunk a lányommal itthon. Ketten megyünk általában sétálni is, ő most lett 9 hónapos. A védőben megismerkedtem egy másik anyukával, neki van egy 11 hónapos kisfia és egy nagyobb lánya. Velük általában heti 1x sétálunk, bandázunk, az jót tesz a lelkemnek. :)

Alapból pörgős, csavargós voltam eddig, és most nyomaszt az egyedül lét. Imádom a gyerekem, de néha hiányzik a társaság. Ha esetleg valaki viszonylag közel lakik a Blahához, szívesen barátkoznék vele! Elég mobil vagyok, kenguruba vágom a babóm és megyünk, vagy ha nem hosszú az út, akkor babakocsival vágunk neki. Szívesen sétálunk is más babásokkal. Ha van itt ilyen kismama, akkor várom a privit én is! Kedves kérdező! Ha gondolod, szívesen levelezgetek veled is!!!!

Szia!

Én egyedül nevelem kislányomat 9 hónapos kora óta. Most márciusban lesz 3 éves. Nem könnyű, de megoldható. Dolgozom, Ő meg bölcsis. Reggel viszem, este hozom. A szomszéd 80 éves nénit kértem meg, ha nem tudnék a bölcsibe menni, akkor hozza el. Sajnos a lányom nem csípi az öreglányt. Nekem is sokszor a fejemben átsiklott a gondolat, mivan ha esetleg elesek, elájulok, vagy bármi? Akkor bizony csak a kiszáradt csontunkat találnák meg. Ezért nem gondolok semmi ilyenre! Csak a jóra.

Kell valakit találni a környezetedben, aki szívessen vigyázna a gyerekre időnként (de figyelj oda, hogy viszonoznod kell, különben nem lesz tartós) aki érezze, hogy nem használod ki.

Ez most lehet hogy morbid lesz ! Mi németbe élünk , nagyszülők rokonok 1000-1200 km-re ! Szóval sehol senki , a párom reggeltől estig dolgozik , hetente 4x edzés neki (icehockey) .Gyakorlatilag egyedül vagyok az 5 hónapos kislányommal ! ( hozzá teszem ez nem panasz )

Mi kötöttünk a páromra egy zsíros életbiztosítást ! Tudom , hogy ez egy kicsit morbid, de ez tűnt a legésszerübnek.