Az emberek miért vállalnak gyereket?

Attól függ mit értesz az alatt, hogy kínlódni. Mert számomra az élet nem kínlódás, hanem öröm. Ezt nem úgy kell érteni, hogy állandó mámorban vagyok, hanem hogy hálás vagyok, hogy boldog családban élek és egészségesek vagyunk.

18 éves korom óta dolgoztam elvégeztem a főiskolát és utána minden vágyam volt, hogy anya legyek. Most 18 hónapos a fiam, és bizony sokszor nagyon nehéz vele, de imádom, és ő az életem értelme. Nem vagyunk gazdagok, sőt! anyósnál lakunk, mert még nincs saját otthonunk, de optimisták vagyunk.

Most már az a legfontosabb célom, hogy a gyerekemnek minden segítséget megadjak az életben, hogy neki könnyebb legyen. Sok gyereket anyagi okok miatt nem vállalnék.

Mert a gyermek az életünk, annak a folytatása, ezért fontosabb nálunk is, ezért állítjuk az ő érdeküket a mienk elé.

Gondolom Te olyan kamasz korú lehetsz vagy max. 20 éves. Kíváncsi leszek, később hogyan gondolod ezt a kérdést.

Meg inkább lemondok a márkás göncökről, luxusról, akár a nyaralásról is, mert egy gyermek többet jelent ezeknél. Egy valaki, aki biztos hogy szeret feltétel nélkül, egy biztos pont az életemben és fordítva. Őszinték a megnyilvánulásai, legalább is kisebb korban.

Nekem kicsi gyermekem van, még nem tudom, milyen lesz,ha kamaszodik majd...remélem nem fogja megviselni egyikünket sem :)

Kínlódásról...nem lehet úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy biztos sz@r lesz neki (is), remélhetőleg sikerül neki olyan szakmát, szakot tanulni, amivel sikeres lehet...akár külföldön. Remélem, nem kallódik, züllik majd el, mert nem azt a példát mutatjuk neki.

Szerintem azért, mert a fajfenntartás egy ösztön, és ez az önfenntartás mellett a legnagyobb motiváció. Ráadásul az embernél e kettő össze is fonódik, ahogy egy előző hozzászóló írta, a gyerek „valaki, aki feltétel nélkül szeret, egy biztos pont”, vagyis a szaporodással nem csak a faj, hanem önmaga fennmaradását is garantálni kívánja az ember (mikor idős lesz, lesz akire támaszkodhat).

Persze az ember egy érdekes állat, így van köztünk sok olyan egyed is, akiben ez az ösztön sérül, vagy tudatosan „felülírja”, mondjuk a túl sok gondolkodással. :)

Ám szerintem az emberek zöme nem gondolja, hogy szar az élet, és kínlódni kell, vagy ha igen, akkor is beletörődik, mert mondjuk vallásos, és elfogadja a kínlódást mint isten akaratát.

Emellett egész érdekes formákat is ölthet a fajfentartás ösztöne, mint pl. ahogy itt is feltett egy kérdést valaki, hogy csináltasson-e magának gyereket, mert neki nem kell pasi hozzá, egyedül akar gyereket nevelni. Nála nyilván úgy fejeződik ki a fajfenntartó ösztön, hogy beépül az életét kitöltő birtoklási vágyba: „van már sok ruhám, kocsi, lakásom is, hmm, gyerekem nincs még, pedig az is milyen jól állna nekem”. Aki így gondolkodik, nyilván csupán azt éli meg kínlódásnak, hogy mindenkinek van gyereke, neki pedig nincs (pedig neki is járna egy olyan kis cukiii).

Egyébként szerintem nagyon jó a kérdésed, ha nem írtad volna hozzá a magyarázatot, bizonyára sok érdekes választ kaptál volna – míg így legöbben le fognak kapni a tíz körmödről. :)